2018. május 1., kedd

Dunaszekcső - Seetsche - Сечуј

A dunaszekcsői magas part. A löszpart tetején, a Várhegyen  állt Lugio, később Florentia castelluma, amelyet középkorban is várrá építettek. A kép előterében pedig az ellenoldali erőd, Contra Florentiam déli saroktornyának romjai állnak. Ezek az egyetlen olyan földfelszín feletti római falak hazánkban, amelyet nem kellett kiásni. Kis dunai vízállás idején ma is láthatóak.

A legjelentősebb római lelet Lugióból Marcus Aurelius bronz szobrának töredéke.A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Ókori kiállításán látható.

Dunaszekcső történetébe most nem ástam bele magam. A rendelkezésre álló adatbázisokból azért kikerestem a népességi adatokat. Amit nem mutat a grafikon, az a következő: A város a Sauska család tulajdona volt, majd a Bésán családé lett, aztán a Jankovichok is megjelennek, de most semmi kedvem elmélyedni a kusza birtokviszonyokban.  A 18. század végén már jelentős lakossága volt, kb. 2700 fő.  A 19. század végén a mezővárosnak kb. harmada volt német, korábban ez az arány magasabb volt. A szerbek létszáma már II. József idején 500-600 közt mozgott, és a későbbiekben sem változott Trianonig.Így a növekvő lakosságszám hatására részarányuk csökkent. A Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság bukása után a szerbek  néhány család kivételével elhagyták a települést. A németek száma a II. világháború után csökkent le. Így a lakosságszáma az 1914 körül éri el maximumát. Az 1950-es években bekövetkező drasztikus csökkenést azonban csak részben magyarázza a németek kitelepítése.Szintén megérne egy kis kutatást, hogy miként volt képes ilyen drasztikusan csökkenni a lakossága, amikor pl. a szomszédos falvaké azért nem esett le ennyire.

Az Árpád Műmalom impozáns épülete a Monarchia korának erőteljes fejlődését idézi. Ma üresen áll és eladó az épület.

A falu utcáin kb. fél órát sétáltam, aztán még megálltam a temetőnél, meg kimenetem az Újvárosba. Ami rögvest feltűnt, az nem más, mint a város 18. századi kereskedőhangulata. A jelenlegi helytörténeti múzeum is egy ilyen régi ragtárházban kapott helyt, de az egykori mezőváros főutcáján is több ilyen épületet látunk. Ennek az épületnek az elődje a templom volt, de miután 1810-ben új katolikus templom épült, ebből raktár lett.

Egy 18. századi kút.

19. száazd végi polgárház.

A szerb templom  mellett egy másik múzeum is van. Gondolom régen parókia, vagy iskola lehetett az épület. A muemlekem.hu szerint a szerb templom 1759-ben, tornya 1795-ben épült.

1789-ből származó felirat a templomon, talán egy sírkő. Egy jámbor próbálkozásom volt a bejutásra, de természetesen semmi sikerrel. A netten viszont találtam egy képet az ikonosztázról, ami ránézésre jóval későbbi lehet, mint  18. száazadi templom. A templom titulusa egyébként a Szent Miklós ereklyéinek átvitele.

A kálvária.

Az egyik lator. A kálvária köthető talán leginkább a helyi németekhez.

A kálvárián még megvan Mária, Szent János és Mária Magdolna barokk szobrának torzója. Ma ezek érthetetlen módon, nincsenek műemléki védelem alatt.

A falu katolikus templom a Kálvária-dombról.
A muemlekem. hu ismertetője szerint:  "A Sarlós Boldog Asszony tiszteletére emelt templom építését 1804-ben kezdték el és 1810-ben fejezték be. Az építés költségeit a földbirtokos Bésán család állta, a kézimunkát pedig a hívők biztosították. A hely ahol épült ingoványos terület volt, azért ezt előbb alkalmassá kellett tenni, hogy arra építeni lehessen. Emiatt a későbbiekben többször kellett felújítani, megerősíteni. A falak kő- és téglaanyaga a római erőd omladékából, a tölgyfagerendák a szigeti erdőből kerültek felhasználásra. A három oltárhoz használt márvány szintén a túlparton található mészkitüremkedésből származik."

A szerb templom a kálváriáról.

Nepomuki Szent János 19. század elei szobra a templom előtt.Háttérben Szt.Pál szobra.

A templom előtti tér a 19. század közepéről származó Szentháromsággal.

A templom kapuja az építési felirattal és a Bésán család címerével.

A templom előtti kereszt Szt.Péter szobrával.

Ismét egy 18. századinak tűnő raktárépület. Azért a Duna mentén Mohács, Tolna, Paks és nem is beszélve Földvárról, jelentősebb 18.századi kereskedőváros volt. 

A templom mögötti kereszt.

Barokk ház boltíves kapuja 1759-es zárókővel.

Szent Flórián 18. század végi szobra.

Kilátás a temetődombról.

A temetői kápolna. Neogótikus. Gondolom a Bésán vagy a Jankovich család sírkápolnája lehetett.

A temetődombról szúrtam ki az Újvárosban álló romos kápolnát.Az alatta futó utca neve ma is Újvárosi utca, innen gondolom, hogy ennek a városrésznek hagyományosan ez lehet a neve.

Szerencsére viszonylag könnyen odataláltam.

A külső fülkékben lévő falképek alapján nem kizárt, hogy ez is a szerbeké volt, a 19.század derekán épülhetett.