Garay 125 (17.cikk): Eltitkolt történetek- I. Faludi Ferenc sorsfordító éve (1940/41)

Faludi Ferenc igazgató

A gimnázium történetének alapvető forrása az iskola által kiadott évkönyvek, értesítők sorozata. Ám ezekből megírni az iskola történetét körülbelül olyan vállalkozás, mintha valaki a napjaink történetét a televíziós reklámok alapján akarná megörökíteni. Alapvető tehát a forráskritika, és az eseményeket mozgató, az értesítőkben, évkönyvekben rejtve maradó tényezők keresése.

Egy másik probléma is foglalkoztatott. Az 1945 utáni a megszüntetésükig, mint valami fátum, a tankerület ott tornyosult a gimnáziumok fölött. Alapvető irányító-ellenőrző funkciója volt ennek a szervezetnek, és   látszólag csak a szeszélyén múlott, hogy mikor helyez át tanárokat, igazgatókat az ország egyik feléből a másikba. Az esetek nagy részében az értesítőkből azt sem tudjuk eldönteni, hogy jutalom vagy büntetés volt-e egy áthelyezés? Amikor Haugh Bélát 1912-ben áthelyezik Jászapátiba igazgatónak, az nyilván jutalom. Amikor a 23 éve az iskolában tanító dr. Zipser Jakabot (aki a tanácsköztársaság május 1-ei felvonulást szervezte a városban) áthelyezik 1919 augusztus legvégén Szentgotthárdra, az nyilván büntetés. Az esetek nagy részében  azonban nem tudjuk eldönteni, hogy milyen szándék állt a háttérben. 

Erre a  két kérdésekre kerestem a válaszokat.  Ehhez átnéztem a szekszárdi levéltárban őrzött iskolai jegyzőkönyveket, hogy  bepillantást nyerjek  az iskola belső életébe is. Természetesen ezek a jegyzőkönyvek még mindig rengeteg dolgot elkendőznek, elrejtenek, de egy lépéssel mégiscsak mélyebbre látunk.

Sajnos azonban ilyen jegyzőkönyvgyűjtemény kevés maradt fenn, mindössze öt darab. További kettőt a gimnáziumunk őriz. Így csak annyira vállalkozhattam, hogy egy-két kiszemelt év esetén vetem össze a publikált eseményeket az eltitkolt, rejtve maradt történésekkel. Tettem ezt főként azzal a céllal, hogy a megállapítsam azt, hogy mennyire torzítják el az értesítők, évkönyvek a valóságot.   Először az 1940-41-es tanévet használjuk ennek a kettős viszonynak a bemutatására, amely Faludi Ferenc utolsó éve volt a Garay gimnáziumban.

Faludi Ferenc a vizsgált korszakunkban a gimnázium ötödik rendes igazgatójaként, az egyetlen olyan volt, akit nem távoli ismeretlenként helyezett a  tankerület a gimnázium élére. 1921-től kezdve - amikor szakvizsgás tanárjelöltként éves gyakorlatát itt végezte- minden lépcsőfokot végigjárva lett 1935-től a gimnázium igazgatója. Tanárként az ő vezetése alatt teljesedik ki a cserkészmozgalom, majd helyettes igazgatóként a Róder  Pál -féle pedagógiai reformokon munkálkodott. A róderi hagyományokon továbblépve ő indítja el a diákönkormányzatiságot ("osztályautonómia") és  "a négyszemközti beszélgetések" módszerét továbbfejlesztve ő dolgozza ki egy személyesebb tanár-diák viszony módszertanát. Közvetlenebbé tette az iskola és a szülők kapcsolatát. (Vitadélutánok, teadélutánok,) Végül ő indítja el a tehetségvédelmet, és falvak felé fordulás mozgalmát ( "falukutatást") is az iskolában.

 

Madocsai Pál tanügyi tanácsos jóváhagyó pecsétje az iskolai jegyzőkönyvön. Wigand idején nem kellett még a jegyzőkönyveket jóváhagyatni a tankerülettel, a Horthy-korszakban azonban tovább erősítették a tankerületek irányító-ellenőrző szerepét. 

 

A tankerület

Előre kell bocsátani, hogy a tankerület titkairól a fátylat nem tudom fellibbenteni, mert ehhez a székesfehérvári levéltárban is kéne kutatni, a gimnázium ugyanis ehhez a tankerülethez tartozott. Legfeljebb csak átsejlik valami a fátylon. A tankerületek, és annak vezetői egy erősen központosított tanügyigazgatási rendszerben kulcsszerepet játszottak az iskolák életében. Ennek első közvetett bizonyítéka számomra az volt, hogy minden igazgató  különösen ügyelt arra, hogy egy tankerületi vezető nyugdíjazásáról, áthelyezéséről, esetleg haláláról,  méltó módon megemlékezzék az értesítőben, nem fukarkodva a pozitív jelzők sokaságával, megalapozva a mindenkori tankerületi vezetés jóindulatát.  Faludinak némileg talán  kevésbé kiszolgáltatott helyzete lehetett elődeinél, ő tagja volt a tankerületi tanácsnak is.

A tankerület és az iskola viszonyát valamelyest megvilágítja az 1940/41-es tanév hivatalos jegyzőkönyveinek gyűjteménye. Itt ugyanis  olvashatjuk Madocsai Pál tanügyi tanácsos jelentését az iskolában tett látogatásairól. Az adott év értesítőjében csak ennyit találunk erről a látogatásról:

"Madocsai Pál tanügyi tanácsos november 26., 27. és 28. napjain, továbbá április 28—30-án végezte ellenőrző látogatását. Ugyanő elnökölt a december 12-én, május 1-én, június 10—14-én tartott magánvizsgálatokon, továbbá a június 14-től június 20-ig tartó érettségi vizsgálatokon is. "

Ennek a néhány mondatnak a háttérben egy kb. 10 oldalas jelentés húzódik, ami az épület állapotának felméréstől az iskolai dolgozatok és tanulói füzetek átnézéséig terjed, megemlítve még olyan apróságokat is, hogy nem egységes a margóhasználat, van kinél csak 1 cm, másutt 2,5 cm.

De szemezgessünk egy kicsit tovább, miket kifogásolt, és miket dicsért az alapvetően pozitív végkicsengésű jelentésében Madocsai Pál!

• Az épület hátránya a forgalmas út közelsége, nem lehet nyitva tartani az ablakokat, az északi tájolás ridegséget okoz, nincs nagyterem, tornaterem nagyon hideg télen, és nincs tussolója, WC-je sem;
• Nincs bomba- és gázbiztos óvóhely, ugyanakkor a riadóterv jó, a padlástetőre homok megfelelő mennyiségben került;
• Taneszközök kellő számban vannak, rendben vannak a szertárak is. Az igazgatói kertben botanikus kert is rendelkezésre áll (sic!);
• A sok katonai behívó miatt túlterheltség van a pedagógusok közt, nincs tudományos munka; (Meg kell jegyezni, hogy a bevonulók helyettesítése után sem ment fel az óraszám 23-24 fölé. Arra is érdemes fókuszálni, hogy ekkor még elvárták egy gimnáziumi tanártól, hoyg tudományos munkát is végezzen. )
• Az ügyvitel, anyakönyvek alapvetően rendben, de azért sok kekeckedő megállapítást tesz, a naplóknál már sok hiányosságot állapít meg;
• A tanulók katonás magatartása jó, jelentés van óra elején, tisztelgéssel üdvözlik tanáraikat, sorakoznak;
• Az általános fegyelmi helyzet már sok kívánnivalót hagy maga után, órán zajosak, felvonuláskor rendetlenkednek;
• A tanárok magaviselete megfelelő, de "kerülni kell a zsebre tett kézzel való óratartást" (sic!);
• A fiúk durvák egymáshoz, leventefoglakozások iskolai keretek közti tartása javulást hozott, a nyáron erkölcsileg kifogásoltan viselkedőket nyomon kell követni. (Erre a rejtélyes mondatra még visszatérünk!)
• Pénzügyi segélyalapok rendben működnek;
• A háború nem nevelő tényező, soka benne a romboló elem. (Ezt a mondatot Madocsai Pál után majd Faludi Ferenc is szó szerint leírja az értesítőjében.)
• Kevés magyarból a lelkesítő dolgozat, Erdély, Délvidék visszavétele dolgozatok tárgya lehetne;
• Sok gyenge tanulót is felvesznek, ezért sok a kiesés, a bukási arány 21%-os
• Kiemeli vitéz Berend Iván matematikatanár énekkarát;
• Faludi igazgató 125 (sic!) órát látogatott, amit megfelelő mennyiségűnek talált;
• A dolgozatok számát, színvonalát is átnézte, azt rendben találta.

Leventék sorakozója
[Kép: Fortepan]

A leventemozgalom negatív hatásai

A Leventemozgalom a háborús éveket egyre inkább meghatározta. Az 1940/41-es értesítőben azonban alig írnak róla, csak ennyi szerepel:

"A leventeórákat hétfőn a 4. és 5., illetve 4., 5. és 6. órában tartottuk. Főoktató v. Berend Iván tanár, oktatók voltak Besenyei Gyula, Mayer Péter, Muhoray András és Patacsi József intézeti tanárok."

Valójában ennek a mondatnak nagy súlya van, különösen, ha az előző évi értesítő egyik mondatával állítjuk párhuzamba.

"Többek közt megnyilatkozott a szülőknek az az élénk kívánsága, fiaik leventefoglalkozása ne történjék az iskolán kívül álló ifjúsággal vegyesen. A szülőknek ezt a bátor felszólalását az évenként megtartott szülői vitadélutánok eredményének kell tekinteni."

Az évnyitó értekezleten Faludi már ezzel indít: „Meg kell mutatnunk, milyen a művelt , a csiszolt szellemű nemes lelkű leventetípus."A leventeórák iskolába való behozásának a fő mozgatóját azonban hiába is keressük az értesítőkben, Az a szeptember 18-25. közt lezajlott fegyelmi tárgyalások jegyzőkönyveiből derül csak ki. Olyan súlyú esemény történt a július 18. -augusztus 4. közt megtartott siófoki leventetáborban, amely az egész tanévre kihatott, sőt talán hozzájárult ahhoz is, hogy Faludi Ferencet a következő tanév előtt hirtelen áthelyezi a tankerület.

Mivel a fegyelmi vétségekben Faludi Ferenc fiai is érintett volt, ezért az egész fegyelmi ügy kivizsgálását az igazgató Mentz János igazgatóhelyettesre bízta. A vizsgálat, ami városi „közbeszéd szerint” indult el, megállapította azt, hogy a táborban valóban botrányos cselekedetek történtek. A táborvezetőség lazasága lehetővé tette azt, hogy két diák,  az éppen ott dolgozó építőmunkások által odahívott prostituáltakkal nemi kapcsolatot folytathatott, más diákok, az igazgató fia is, csak szemtanúja volt ennek az eseménynek, bár kifizették a 2 pengős "díjat". A tábort nem a gimnázium szervezte, az események ilyen elfajulásában a tábort irányító hivatalos tisztek és más leventeoktatók italozó, kártyázgató, dorbézoló magatartása is hozzájárulhatott. A két fővádlott nevelőtestületi megrovást kapott, többen ennél enyhébb büntetést. (Az igazgató egyébként később, a félévi értekezleten indítványozta, hogy fia magatartásjegyét jobban rontsák le az ügy miatt. Az egyik fővádlott távozott az iskolából, a másik  jövőre már számos díjat és kitüntetést kapva az iskola egyik büszkesége lesz.) 

Az ügy azzal a fő tanulsággal szolgált, amit már a szülők előző évben is hangoztattak: a leventekiképzést teljesen be kell hozni a gimnázium kapuin belülre, és azt a gimnázium tanáraira kell bízni. Ezért vitéz Berend Iván kiképezte az első idézetben említett kollégáit, és így saját erőből megoldották a leventekiképzést. Erre a tankerület is áldását adta, sőt mint láttuk, Madocsai Pál tanügyi főtanácsos ennek pozitív oldalát is kidomborította már.

Látszólag tehát az ügy sikeresen lezárult, mégis, minden nevelési értekezleten előkerült a későbbiekben, és tüske maradt a köröm alatt.

Az Észak-Erdély megszállásából visszatérő szekszárdi katonák (köztük Létay Menyhért) köszöntése. Az ünnepélyre felvont lobogók közt ott találjuk a III. Birodalom  zászlaját is.
Kép forrása: Nagy J.T.-Szabó G.: Körülöttünk élő múlt

A német gimnázium ügye

A magyar kormány azon német anyanyelvű tanulók részére, akik középiskolai tanulmányaikat német nyelven óhajtják végezni, Szekszárdon német tanításnyelvű gimnáziumot állított fel. Az intézet 1939. október hó 1-én nyílt volna meg az első osztállyal, és elsőként a Garay János gimnázium épületében nyert volna elhelyezést azzal, hogy amíg a két gimnázium szétválasztása meg nem történik, a német tanításnyelvű gimnázium igazgatását is a Garay gimnázium igazgatója látja el. Az egyes tantárgyak tanítása a magyar nyelv és irodalom, továbbá a testnevelés kivételével németül történt volna.

A német nyelvű tantárgyak tanítására kicserélték két tanárral a tantestületet: vitéz Berend Iván tanárt Sümegről, Mayer Pétert Nagykállóról helyezték át a Garayba. Az iskola 500 Pengő költséggel kialakította a német iskola tantermét, a hozzá kapcsolódó előtérrel. A német gimnáziumnak az 1944/45-os megszűnéséig egyetlen egy beiratkozó tanulója sem volt. Zentai András iskolatörténetében egyfajta csendes szabotálást sejtett az ügy hátterében. A jegyzőkönyvektől vártam további adatokat.

Ezekből kiderült, hogy a nyári szünetben a maga a tankerületi igazgató, Dr. Koch Nándor tekintette meg a német gimnázium számára fenntartott termet, és azt rendben találta. Ezt Faludi a nyitó értekezleten ismertette. A többi 18 tanácskozáson azonban csak egyszer jön szóba a német gimnázium, ott is csak úgy, hogy mire használják továbbiakban a felszabaduló termet. Az ügyet Madocsai Pál tanügyi tanácsos sem firtatta jegyzőkönyvében, ő is csak rögzítette a tényt, hogy nem volt jelentkező. Úgy látszik a német politikai nyomásra megszületett döntést a legfelső szinteken is "kihűlni" hagyták, máskülönben egy tantestület közönye kevés lett volna. A következő évben már meg sem említik az ügyet értekezleteken.
Nehéz megítélni, hogy  az ügy "kihűlése" mögött a mennyiben húzódik a tantestület németellenessége. A konkrét németellenességnek  semmi nyoma, sőt a következő év egyik nevelési értekezletén, amikor a hazafias nevelés a téma, többen pozitív, követendő  példaként említik a német módszereket. Ebben a hangulatban tartja meg vitaindítóját Létay Menyhért,  ebben a szellemben szól hozzá vitéz Berend, Lázár és Patacsi is. Ugyanakkor a környék német lakosságánál a Volksbund sikere kétségtelenül elindított egy németek és svábok elleni ellenszenvhullámot. 

 

Feljelentések

Az értesítőkben természetesen semmit nem olvashatunk azokról a névtelen feljelentésekről, amik a gimnáziumot érintették.

Február 15-ei értekezleten ismerteti Faludi igazgató a bejáró leány magántanulóknak a katonatisztek összejövetelén tanúsított "dőzsölésükkel" kapcsolatos feljelentést. Az ügy hamar lezárult, Wallacher László és Létay Menyhért egybehangzóan kijelentették, hogy ők is ott voltak, semmi probléma nem volt a lányok viselkedésével. A két nagy tekintélyű kolléga vallomása megnyugtatta Faludi igazgatót.

A másik ügy már kellemetlenebb volt. Az évzáró értekezleten, június 24-én ismerteti Faludi, hogy a főispánnál három szülő feljelentette a gimnáziumot azzal, hogy kivételeznek a gazdag szülők gyermekeivel. A főispán által elrendelt -továbbikban nem részletezett- vizsgálatok a feljelentést alaptalannak találták. Faludi itt azonban nem zárta le az ügyet, és ezt az esetet is a tantestület megfélemlítésének tartotta. A szokatlan szűkszavú jegyzőkönyvből még azt tudjuk meg, hogy Faludi beszédét követően Mentz igazgatóhelyettes biztosítja az igazgatót, hogy ebben a harcban a tantestület mögötte áll. Nyilván ez a történet is utal arra, hogy valami már zajlott a háttérben.

A lányok a gimnáziumban

A 329 fős tanulóifjúságból 28 leány magántanuló van ebben az évben. A leányok gimnáziumi helyzetéről itt írtam részletesebben. Ezt a képet a jegyzőkönyvek tovább árnyalják. Az év kezdete előtt 2 Pengős eljárási díj lefizetése után a tankerületnél kérvényezhették a bejáró magántanulói státuszt. ( A Monarchia korában erről még maga a gimnázium döntött. ) A fenti feljelentésen kívül csak egyszer hozza szóba őket Faludi, amikor kiemeli az elkülönítési szabályok pontos betartását, és felhívja a kollégák figyelmét is arra, hogy ne érintkezzenek semmilyen formában a leánytanulókkal. („A lányok bennük nem a tanárt, hanem a férfit nézik.”)  Ekkor már két okleveles tanárnő dolgozik a tantestületben, mint a leányok felügyelője, de ők az értekezleteken sem vehettek részt. Ugyanakkor Faludi a nyitóértekezleten a pesti Újiskolai Egyesület leánygimnáziumát állítja példaként a Garay gimnázium elé, kiemelve a dr. Domonkos Lászlóné igazgató által kidolgozott pedagógiai rendszer hatékonyságát.

A leányok a tablókon már az 1920-as évektől szerepelnek, az 1939-től (tehát Faludi alatt) nagyszabásúvá váló ballagásokon is már együtt ballagnak a fiúkkal. A leány magántanulók tanulmányi és érettségi eredményeinek az átlaga ekkorra már jobb, mint a fiúké.

 

Tehetségvédelem

Faludi 1940-től  egy új, átfogó mozgalmat indított tehetségvédelem címmel. Első lépésként az elemi iskolák tehetséges diákjait vették pártfogásba, részükre rendszeres foglalkozást tartottak a gimnáziumban. Ez első évben azt jelentette, hogy jelentkezőből hárommal foglalkoztak rendszeresen. Másrészt a szülői vitadélután (egy újabb Faludi "találmány") témájául is a tehetséggondozást választották. Itt Tóth Lajos református lelkész tartott vitaindítót. Teadélutáni hangulatú eseményen a szülőkön kívül az "iskolával közelebbi kapcsolatban nem levő kiemelkedő társadalmi állású urak" is hozzászóltak, jelentős összegű adományok is befizetésre kerültek. A jegyzőkönyvekből és főként a Tolnamegyei Ujság tudósításából tudjuk meg, hogy Török Kálmán tábornok ("megállapítja a magyar fajnak csodálatos kiválóságát"),  Szakáts István királyi  főjegyző ("meggyőződése szerint a tehetségvédelem elsősorban a közületek kötelessége")  és Vendel István polgármester ("elsősorban a nevelők dolga, hogy a tehetséges magyar gyermekeket és ifjakat fejlesszék és támogassák") tartozott a "kiemelkedő társadalmi állású urak" közé. Hozzászólásuk lényegét a zárójelben közöltük is. 

Majd az ifjúsági körök segítségével a környező településeken (Tolna, Őcsény, Decs) tartottak tehetségdélutánokat előadásokkal egybekötve, ezeken is sok adományt sikerült gyűjteni. Az iskola támogatására levelezőlapokat árulnak, ami 1100 Pengő bevételt hoz. Ennyit az Értesítőből is megtudunk.

dr.Hencze Béla kezdő tanár korában egy csoportképen

 

Csak jegyzőkönyvekből derül ki, hogy a vitadélután előadójának először Illyés Gyulát szavazták meg dr. Hencze Béla javaslatára. Az nem derül ki, hogy végül miért nem ő tartja a szülői vitadélután nyitó előadását. Illyés Gyula ekkorra már a kor elismert irodalmi nagysága volt, de közismert népi baloldalisága miatt nem volt a rendszer kegyeltje. Az alapvetően konzervatív beállítottságú dr. Hencze az irodalmi önképzőkörben már 1934 óta szavaltatja verseit. Németh Lászlóval, Móricz Zsigmonddal, Kodolányi Jánossal együtt feldolgozzák munkásságát, amit az "új népi humanizmus" jelzővel illetnek. Dr. Henczéről érdemes azt is megemlíteni, hogy a közeli rokonságban volt Szabó Dezső íróval is.   Dr. Hencze ismerteti  meg a gimnáziummal a Szekszárdon rendkívül mostohán kezelt Babits Mihályt is 1936-ban.  Dr. Hencze Béla a tankerület által is elismert tanár volt. 1940 nyarán a ruszin tanárok átképzőtanfolyamának (ez is megérne egy külön kutatást!) egyik előadója is volt. Ebben az évben már - mint azt később látjuk-  elvágyott a gimnáziumból. Pályáját végül a Pápai Református Gimnázium élén zárja.

Pedagógiai kérdések

A gimnázium értesítőinek sorában először 1938-ban használják az "elitképzés" kifejezést. Ez lesz Faludi pedagógiai hitvallásának egyik kulcsszava. A harmincas évek végétől ezt egyre gyakrabban lehetett olvasni a pedagógiai és egyéb folyóiratokban is. Faludinál azonban nem társul hozzá a másik, hozzá gyakran kötődő kifejezés, a szelekció.  Az év során is többször elhangzik hármas jelszava:  elitképzés, fegyelem, jómodor, amit ebben az évben egy új jelszó egészít ki: tehetségvédelem.  Faludi elitképzésen az olyan minőségi oktatást értette, amely az értelmiségi pályákra készít fel. Az iskola eredményei ennek nagyjából meg is feleltek. Az érettségiken bukási arány 10%-os volt igazgatósága alatt. Ez  akkoriban az országos átlag volt. 

Mint utaltunk rá, Faludi kifejezetten demokratikus iskolai légkör kifejlesztésére tett erőfeszítéseket. A diákönkormányzatiságnak akkoriban nem voltak még hagyományai, illetve a korábbiak elsorvadtak. Az általa kidolgozott, és az 1937-es értesítőben meghirdetett rendszere a Róder-féle hagyományokon is túllépve a Garay Gimnázium történetének talán a legnagyobb saját belső pedagógiai innovációja volt, vagy inkább lett volna. Jelentősége megérne egy külön ismertetőt, itt most csak röviden áll módomban beszélni róla. A kortárs pedagógiai eredményekre való odafigyelés elődjére, Róder Pál idejére nyúlt vissza, Faludi ehhez a hagyományokhoz kapcsolódott.    Kerschensteiner  és Foerster pedagógiája alapján dolgozta ki rendszerét. Különösen Foester személye az érdekes, hiszen ebben az időszakban már a náci Németország szövetségese volt Magyarország, és a pacifista Foerster pedig nácizmus legádázabb bírálói közé tartozott. Faludi rendszere tehát nem volt konform a korszellemmel, sőt a tantestületen belül is bizonyos fenntartásokkal kezelték. Ebből a szempontból különösen érdekes a november 6-ai nevelési értekezlet, amelyben négy órán keresztül vitatkoztak nevelési kérdésekről. Itt Mayer Péter szóvá tette, hogy az "osztályautonómia" eredményeként az osztály vezetői gyakran "selejtes emberek"  lettek. Ezt Faludi vitatta, és kifejtetetté, hogy a tanulmányi eredmények nem mindig mutatják egy ember értékességét. Létay Menyhért azt hozta szóba, hogy sok a hiányos neveltetésű gyerek az iskolában, Faludi őket is védelmébe vette azzal, hogy őket az iskola jó irányba fordíthatja. Végül kiderült, hogy Faludi módszerét, a négyszemközti beszélgetéseket és személyiségfejlesztő lapok töltögetését csak két osztályfőnök végezte. 

A többi értekezleten sem a támogató hozzászólások kerülnek elő.   Dr. Hencze az új nevelő tényezők  (mozi, rádió) negatív hatását elemezte. Vitéz Berend hiányolta a katonásság jelenlétét az iskola fegyelmi helyzetében.  Mások is fegyelmi helyzet romlásáról számoltak be. Több lett a durvaság, a trágár beszéd, Faludi is többször említi a "kaszárnyamorál"  negatívumait. Mint már említettük , ebben a leventemozgalmat is okolták.  A panaszok eredményeként    fegyelmi szigorítások kerültek napirendre. Elrendelték például a  mozilátogatások tilalmát, amelynek ellenőrzését az  osztályfőnökökre bízták. Elhatározták, hogy jobban megkövetelik a házirend betartását is. 

Faludi többször kritizálta kollégái gyakorlatát is. Az osztályfőnöki megbeszélésen  egyaránt bírálja a tantestület egyes tagjainak  "pajkoskodását", bizalmaskodását a tanulókkal.  Ugyanakkor megengedhetetlennek  tartotta, azt is, hogy    egyes kollegák "katonás nevelés címén testileg is büntetnek".

December 18-án tartották a mintegy másfél órás szülöi értekezletet. (A leánytanulóknak év elején külön volt már egy másik,) Ezen a szülőknek mintegy 45%-a jelent meg. A tankerület kiadott egy központi témát is, amiből Mentz igazgatóhelyettes készült fel egy kb. 20 perces előadással. A téma mai szemmel eléggé meglepő, és tényleg azt támasztja alá, hogy 1940 végén még úgy gondolták, hogy mi kimaradunk ebből az amúgy is nyugvópontra jutott háborúból. Mentznek ugyanis a gyümölcsfogyasztás fontosságáról kellett beszélnie, ami amúgy sem volt kifejezetten aktuális decemberben. Ezt Faludi követte az aktuális, szerinte nem túl rózsás fegyelmi és tanulmányi helyzet jellemzésével. Majd egy ma már szokatlan jelenségre hívta fel a szülők figyelmét, amikor a könyvéhség árnyoldalairól beszélt. Ma már meglepő az,  amikor a túlzottan sok olvasás hatására kialakuló "olvasási düh " ellenszerének a zenetanulást ajánlja.

A második félév értekezletein egyre többször hozza Faludi szóba a világpolitikai helyzetet, elhatalmasodik  nevelési pesszimizmusa. Beszél  a szomorú tanári sorsról,  említi a tanárság alul értékelését. Látja fáradni, fásulttá válni a tantestületet, hiányolja a nevelői munkához szükséges derűt. Ehhez az is hozzájárult, hogy Szederkényi György év közben váratlanul felmondott, és otthagyja még a tanári pályát is. Szederkényi az iskola ikonikus tanárának, Schwirian Józsefnek a fia volt, immáron magyarosított névvel. Hirtelen távozása nagy csapás volt az iskolának, okát még a jegyzőkönyvek sem sejtetik. Három éve tanított már a gimnáziumban,  alaposan felkészült, precíz  matematika-fizika tanárnak   jellemezte Faludi. Helyére egy próbaszolgálatos tanárt kapott a gimnázium, aki hamar lebetegedett, alig tanított. 

Még egy dolgot ki kell emelni. Faludi idején az értekezleteken valódi viták és párbeszédek voltak.  Az a demokratikus szellemiség, aminek elemeit a diákközösségben is érvényesíteni akart, a tantestületben is élt. Egy Faludi idején született jegyzőkönyv éles ellentétben van például egy Wigand -félével, ahol nem  igazán voltak viták az értekezleteken. 

A háború

A jegyzőkönyvekből kiderül az is, hogy mai szemmel nézve milyen naivitással tekintettek az éppen körülöttük zajló háború kilátásaira. Tíz tanár ugyan rövidebb időkre részese volt a nyári kiképzéseknek, két kolléga pedig Észak-Erdély megszállásában is részt vett, és csak októberben tért vissza, de úgy gondolták, hogy Magyarország lényegében kimarad továbbiakban a  háborúból, amely talán hamarosan nyugvópontra is jut. 

A tantestület  1941 nyarára már erdélyi kirándulást tervezett, sőt újra elővették a kollégium ügyét is. 1941 februárban megkezdték újra gyűjtést, hogy majd nyáron ennek is elkezdik építését. 

1941 tavaszán azonban Jugoszláviában kezdődtek a gondok, Teleki öngyilkos lett. Faludi elveszítette egyik eszményképét, a főcserkészt. Szép nekrológót ír majd róla az értesítőben, de már az áprilisi nevelési értekezleten is meghatódott.   Létay Menyhért az észak-erdélyi diadalmas bevonulás után a Délvidék véres megszállásában  vett részt.  Elvész a béke illúziója. A jegyzőkönyvek hangulata komorul, tartalmuk rövidül.

1941 áprilisban a Délvidék felé tartó katonai szerelvények miatt felfüggesztik a vasúti menetrendet. Tíz távolabbi bejáró tanuló hazajutni sem bír. A tornateremben szükségalvóhelyeket alakítanak ki. Étkezést  a leventeegylet biztosít számukra több mint egy hétig. 

Az év végi zárás

Az év végi zárás jegyzőkönyve is  szokatlanul rövid. Faludi hálát ad az istennek, hogy a tanévet a szörnyű világégés közben is rendben befejezhették.  Szavai két nappal a kassai bombázás előtt hangzanak el, június 24-én. Végigmegy röviden az év nehézségein, ekkor beszél a már említett főispáni vizsgálatról is, amely után biztosítja Mentz igazgatóhelyettes arról, hogy az említett  rejtélyes harcban a tantestület mögötte áll. Faludi búcsúzik az áthelyezettektől, bízik benne, hogy vágyaik teljesülni fognak új helyükön is. Neveket nem említett.  Dr. Hencze viszont köszönetet mond az itt eltöltött évekért, várta őt a főváros. 

A következő évek 

 Szerencsére a következő  két év jegyzőkönyvei is rendelkezésre állnak, így röviden értékelhetjük ennek a sorsfordító tanévnek az autóéletét. A következő, 1941-42-es tanév nyitóértekezletének jegyzőkönyvéből a következőt tudjuk meg: Augusztus 27-én  Madocsai Pál felhívja telefonon Csapó Jenőt, aki magyar-francia tanárként tíz éve tanított a gimnáziumban, ez mellet a Tolna Megyei Cserkészszövetség főtitkára volt.  Közölte vele, hogy  Faludit  Hatvanba helyezték át. Ő mint, igazgatóhelyettes fogja vezetni a gimnáziumot a kijelölt új igazgató megérkezéséig.  

Az alakuló értekezleten kiderült, hogy Dr. Hencze a mátyásföldi Corvin Gimnáziumba folytatja.  Molnár Józsefet Szentgotthárdra helyezték át, Mentz áthelyezését Losoncra törölték, ennek mindenki örült. Nyilvánvaló tehát, hogy ez büntetés lett volna.  Viszont nem volt már helyettes. A tankerület tehát a teljes vezetőséget leváltotta. Szeptember végén megérkezik az új igazgató dr. Király Rudolf. Az osztályautonómiákról többé nem esik már szó. Annál több a háborús nehézségekről.  

Faludi 1945-ig marad Hatvanban, aztán áthelyezték  a kőbányai Szent László gimnáziumba, ahol a fordulat évéig maradhatott igazgató.  Áthelyezésekor az kerül a neve mellé az értesítőbe:  "A  háborús évek ellenére is fejlesztette inté­zetünket : jórészt falusi tehetségekkel növelvén gimnáziumunk tanuló-létszá­mát. Adjon a Mindenható jó egészséget, áldást további munkájához is!" 

Garay 125 (16. cikk): Gravitációs mérések a gimnáziumban

A magyar gravimetriai mérések térképre vetítve. Szekszárdnál szereplő +36 arra utal, hogy a gimnázium pincéjében a g nehézségi gyorsulás értéke 0,00036 m/s2-tel tér el Műszaki Egyetemen standardizált alapponti értékhez képest. 
Forrás: Geodéziai Közlöny 1934. 1-4.szám 

Az 1932/33-as értesítőben Róder Pál igazgató az alábbi kis rövid hírrel tudósít a gravitációs mérésekről: 

"Gravitációs mérések intézetünkben. A Magyar Geodéziai Intézet tanársegédei: Vincze István és Balthazár László műegyetemi adjunktusok az elmúlt szünidő folyamán az intézet pincéjébe helyezett precíz műszerekkel több napig tartó tudományos méréseket végeztek. Nem lesz érdektelen feljegyeznünk a tőlük származó következő szekszárdi adatokat : 

A mai világban a Google Maps segítségévela  pontos földrajzi hely megadása nem ütközik nehézségbe, és az valóban a pincénk helyét adja meg. 

Nyilván érdekelt, hogy Vincze István és Balthazár László miért méri meg a nehézségi gyorsulás értékét a pincénkben? Erre választ a Geodézia Közlöny 1934. 1.-4. számában találtam meg Oltay Károly "A gravitációs mérések összefoglalása" című cikkében.  Ebből megtudjuk, hogy a Magyar Geodéziai Intézetnek 1930-tól 1932 végéig terjedő idő alatti működése az új magyar gravitációs főhálózat kiépítésére irányult.

Ezeket a méréseket hazánk mai területén az osztrák Robert von Sterneck kezdte meg, aki 1883-tól végzett ingaméréseket a róla elnevezett invariábilis relatív ingával. Oltay és munkatársai is továbbfejlesztett Sterneck-féle ingákat használtak. Nyilván a fizikatörténetben jártas olvasó feltehetné erre azt a kérdést, hogy Eötvös Loránd hazájában miért nem Eötvös-ingát használtak? Erre a választ Völgyesi Lajos professzor adta meg a Magyar Tudomány 2012/06-os számában.  Ezek szerint ugyan Eötvös  már 1901-ben megépítette az első gravimétert, azonban a kísérleti mérések elvégzése után az eszközt nem találta fejlesztésre alkalmasnak, és a továbbiakban nem foglalkozott ezzel a műszerrel. A híres Eötvös-inga pedig nem a nehézségi gyorsulás pontos értékének meghatározására szolgált, hanem annak gradiensét, azaz annak változását mérte nagy pontossággal.  

Cikkében Oltay Gruber Lajos méréséig megy vissza.   A nehézségi gyorsulás abszolút értékének első meghatározója Gruber Lajos volt 1885-ben, aki a mérését reverziós ingával végezte. Oltay Károly  a Potsdami Geodéziai Intézetben meghatározott nehézségi gyorsulási értéket 1908 és 1915 között többször is levezette a Budapesti Műszaki Egyetemen létesített gravitációs alappontra, majd felülvizsgálata Gruber  helyi méréseit, és korrigálta azokat. A gravitációs főhálózat kiépítésénél ezeket a korrigált értékeket használta már. Aztán a háború, majd a devizazárlatok miatt a Magyar Nemzeti Bank nem bocsátotta az Intézet rendelkezésére a szükséges külföldi valutát, így a  Magyar Geodéziai Intézet nem tudta teljesíteni az Union Géodésique et Géophysique azon kívánságát, hogy egész Európában építsék ki a gravitációs hálózatot. Ezeknek az elmaradásoknak a lefaragására Oltay 1931-33 közt az ország 23 helyén végzett illetve végeztetett Vincze István és Balthazár László kollégaival méréseket. Ezek sorába illeszkedett a Szekszárdi Garay János Gimnázium pincéjében elvégzett méréssorozat is,  amelyre 1932. augusztus 9-11. közt került sor.  A méréseket az egész országban általában pincében végezték el, mert itt a zavaró hatások kisebbek. 

Oltay Károly
[Kép forrása]

Számunkra elsősorban tehát az a tanulság, hogy a g helyi értéke a gimnáziumunk területén 9,80747 m/s2, amit ezek után a 9.-es fizika óráimon érdekességként ismertetni is fogok. Nyilván az ilyen pontos gravimetriai méréseknek fontos geológiai, bányászati stb. jelentősége van, de most ezekre ebben a kis ismertetőben nem térek ki. 

Garay 125: Ideológia és politika a gimnáziumban, a Monarchia korában: I. Valláserkölcsi nevelés

Bevezetés

A gimnázium nem politikai intézmény, de nem független a korától. Hol lelkesebben, hol visszafogottabban közvetít egy mindenkori politikai elvárást. Egy állami fenntartású gimnázium soha nem lehet hosszú ideig rebellis.  A szekszárdi gimnázium sem volt az, de a kaposvári, vagy a zalaegerszegi sem. A finom árnyalatokban azonban lehetnek különbségek. Ezek a finom árnyalatok viszont csak összehasonlító elemzés révén jöhetnek elő. Ezért azt a módszert választottam, hogy három másik iskolával vetem egybe a szekszárdi gimnázium működését. Az összevetéshez bizonyos indikátorokat használok, amelyeket összefoglaló táblázatban is ismertetek. A valláserkölcsi (1.rész) és a hazafias (2.rész) nevelés kérdéseit fogom vizsgálni, majd megnézem, hogy reagáltak az iskolák olyan társadalmi traumákra, mint a világháború és a tanácsköztársaság. (3.rész)  Az összehasonlításul a következő iskolákat választottam:

1. Magyar Királyi Állami Főgimnázium, Zalaegerszeg (1925-től Deák Ferenc Gimnázium, 1950-től Zrinyi Miklós nevét viseli.) Csaknem egyidős a szekszárdi gimnáziummal, 1895-ben indult. A gimnázium épülete is egykorú a szekszárdival.  Zalaegerszeg annak idején népességben és rangban, társadalmi helyzetében is hasonló volt Szekszárdhoz, mindkét város megyeszékhely is volt. 

2. Magyar Királyi Állami Főgimnázium, Kaposvár  (1922-től Somsich Pál Gimnázium, 1948-tól Táncsics Mihály Gimnázium)  1806-ban indult városi és vármegyei fenntartással, 1869-től állami fenntartású, 1884-től főgimnázium. Mai épületét 1898-ban kapta. A szekszárdi és zalaegerszegi gimnáziumnál nagyobb, alsóbb évfolyamokban két párhuzamos osztállyal működött a Monarchia alatt.  Kaposvár a Monarchia korára jelentősen nagyobb  város lett, mint Szekszárd,  pedig a 19. század elején még nagyjából azonos nagyságú és rangú vármegyeszékhelyek voltak. A Monarchia korára már egy markáns kisebbségi komplexus is kialakult Kaposvárral szemben, a "bezzeg Kaposvár" hangulat  meghatározóvá vált Szekszárdon.

3. A Tolna-Baranya-Somogy Ág. Hit V. Evangélikus Egyházmegye Bonyhádi Főgimnáziuma. (1949-től Petőfi Sándor Gimnázium)  1806-ban Sárszentlőrincen alapították, 1870-ben folytatja működését Bonyhádon. Csak 1908-ban lesz főgimnázium, helyi hagyomány szerint a szekszárdiak ármánykodása miatt lett csak ilyen későn az. Ekkor költözik mai szecessziós épületébe is. Bonyhád lakossága Szekszárdnak kb. 2/3-a volt, de inkább volt kereskedő-ipari jellegű, mint a mezővárosias megyeszékhely. A Monarchia korában az állam is hozzájárult működéséhez. Mindig is volt változó intenzitású rivalizálás  a két közeli gimnázium közt. Wigand már 1906-ban, amikor még csak  szóba került Bonyhád főgimnáziummá emelése, figyelmeztetett arra, hogy most már különösen fontos lenne szekszárdi "internátus és tápintézet" megépítése.   A konkurenciaharc különösen  1922-ben erősödött fel, amikor Bonyhádnak kollégiuma is lett, ami Szekszárdon soha nem tudott megvalósulni. 

Kormányok és igazgatók 1896 és 1920 közt, egy sajátos vizualizációban. A függőleges oszlophosszak a kormányok hivatali idejével arányosak, a szám a hónapot jelenti.  Ez a fajta vizualizáció főként a politikai stabilitást jellemzi. 

Politika viszonyok a Monarchia alatt

A Monarchia korának hatalmas gazdasági és kulturális fejlődését nem kísérte a politikai élet hasonló progressziója. Ez különösen markánsan jelentkezett a Monarchia 1880 körül induló, súlyos és kezelhetetlen (főleg nemzetiségi) válságokkal tarkított második korszakában, amikor is a lassuló gazdasági fejlődés egyre fokozódó politikai feszültségekkel társult. Az 1867-től 1890-ig tartó egyértelműen progresszív korszaka sem tudta gyökeresen modernizálni a politikai viszonyokat.   Miközben Nyugat-Európában (beleértve  Monarchia osztrák felét is) az állampolgárok  kb. negyede rendelkezett szavazati joggal, addig itthon ez az arány 5-6% körül mozgott. Mivel a polgári demokráciának lényegében nem volt előzménye,  ezért a kiegyezés után  újonnan alakult pártok egyetlen mély,  a középkorig visszanyúló és a magyar történelemben napjainkig meglévő tradíciót jelenítettek meg: a "kurucos-labancos" szembenállást. A "labancok" a kiegyezés hívői lettek, a "kurucok" a magyar függetlenség pártján állók.  A kuruc-labanc szembenállást megtestesítő  pártok tömegbázis nélküli "klubok"  voltak, amelyek tagjai a parlamentben időnként a személyeskedésnek és az alpári indulatnak is jobban engedelmeskedtek, mint a józan észnek. Ha pedig az uralkodóháznak nem tetsző választási eredmény született, mint  1905-06-ban, akkor manipulációk sorozatával számukra megfelelő helyzetet teremthettek.

A fővárostól távoli megyékben régi nemesi családok uralták a politikai "klubokat", hozzájuk egy-két értelmiségi, vagy  az új polgári viszonyokhoz alkalmazkodó, vállalkozóvá lett "dzsentri" tudott csatlakozni. A korra azonban inkább a dzsentrik lesüllyedése  jellemző volt,  miközben még a lesüllyedők is foggal-körömmel ragaszkodtak a rég kiüresedett  "ősi jussaikhoz", és  keserű tehetetlenséggel figyelték egyes társadalmi rétegek, főként az emancipált zsidóság felemelkedését. A zsidóság ezekből az "ősi jussokból" nem részesedett. A bal oldalon voltak olyan pártok, ahol beléphettek ők is  a "klubba".
A politikai közbeszédet a handabandázás, a frázisok és közhelyek pufogtatása helyettesítette, különösen  a vidéki lapokban.  A vesztes háború, egy széteső és megszállt ország idején még ezek a korlátozott demokratikus viszonyok is teljesen eltorzultak, és egy proletárdiktatúrába, majd az azt követő, néhány hónapig fennálló, lényegében törvényen kívüli állapotba torkollottak. 

A Monarchia  korának politikai életét a már említett kétpólusú küzdelem határozta meg. Egyik oldalon a  deáki-eötvösi hagyományokon alapuló kiegyezéspárti nemzeti liberális pártok, a "labancok"  ( Deák párt, Szabadelvű Párt, Országos Alkotmánypárt, Nemzeti Munkapárt) álltak,  velük szemben pedig  a "kurucok", a nemzeti konzervatív, függetlenségpárti, 48-as alapon szerveződő pártok helyezkedtek el. A  1905-06-os választások kivételével végig a nemzeti liberális pártok nyerték a választásokat, jobbára meggyőző fölénnyel. 1905-1906-ban győztek egyetlen egyszer az ellenzéki "kurucok"  de az uralkodóház helyenként törvénytelen ügyeskedése révén  kormányt nem tudtak alakítani. A többi,  párttömörüléshez nem csatlakozó párt  (antiszemiták, nemzetiségi pártok, szociáldemokraták stb.) marginális szerepet játszottak a választásokon. 1910-től nem voltak választások,  a vesztes háború következtében bekövetkezett - jobbára baloldali radikalizálódás -  nem jelentkezett a parlamentarizmus szintjén, de látható volt abból is, hogy a szociáldemokraták lapjának, a Népszavának a példányszáma 1910 -től folyamatosan növekedett, miközben az összes többi lapé csökkent. 

Szekszárdi politikai viszonyok

Szekszárd a teljes korszakban végig ellenzéki beállítottságú volt, innen végig 48-as alapon álló  "kurucos" jelöltek kerültek a parlamentbe. (1896: Boda Vilmos, 1901: Boda Vilmos 1905: Boda Vilmos 1906: Szabó Károly, 1910: Batthyány Tivadar)  Ez Tolna megyében sem volt azonban szükségszerű. Például, a szomszédos bonyhádi kerületből is főként "labanc" jelölteket küldtek a parlamentbe. Bonyhádon azonban a nemzetiségek (svábok)  nem asszimilálódtak teljesen, és a város   inkább volt kereskedő-ipari jellegű, mint Szekszárd. Mindkét tényező a "labanc" szellemiséget erősítette, míg Szekszárdon a  tipikus agráralapú mezővárosiasság inkább a "kuruc" tradícióknak teremtett alapot. 
A szekszárdi gimnázium állami fenntartású, tehát  "labanc" volt. Ezt a "labancságot" képviselték az államilag kinevezett  tankerületi főigazgatók is, akik nagy tiszteletben álltak: áthelyezésük, haláluk rendszeresen külön méltatásnak volt az alapja az értesítőkben.  Wigand Jánosnak, ki az egész korszakot csaknem  kitöltötte, ebben az  egyszerre "kuruc" és "labanc" környezetben  kellett  megfelelnie a különböző elvárásoknak.  Nehéz helyzetéhez még az is hozzájárult, hogy egy katolikus többségű városban evangélikusként töltötte be ezt a tisztséget, köztisztelet kivívva.  Sorsa engem némileg egy "helyi Eötvös Lorándra" emlékeztet, legalábbis annyiban, hogy még a rendkívül radikális Tanácsköztársaság is méltó tisztelettel temette, akárcsak nagy tudósunkat. Nagy kérdés, hogy ha betegsége miatt nem kell nyugdíjba vonulnia, vajon leváltották volna-e őt is, mint az összes iskolaigazgatót?  Mindenesetre Pataki Jákót, a megbízott ideiglenes igazgatót hivatalában hagyták a tanácskormány helyi vezetői.

A valláserkölcsi nevelés néhány indikátora a vizsgált iskolákban 1896 és 1920 közt. 

A valláserkölcsi nevelés  a gimnáziumban a Monarchia korában

A gimnáziumi nevelés a Monarchia korában valláserkölcsi alapon történt. Annak ellenére, hogy Monarchia sok lépést tett a modern állam kiépítésének irányába, így elindult egy szekularizációs folyamat is, de ez a nevelés vallásos alapelvét nem érintette. A Monarchia korában  a "bevett" vallások rivalizálásának, ellentétének nincs nyoma az iskolákban, és a zsidó és a görögkeleti vallás is jogilag  egyenrangú volt.  "Felülről érkező" antiszemitizmusnak, nemcsak a szekszárdi, hanem semelyik másik gimnázium értesítőjében nyomát sem találtam. Természetesen a társadalomban valamennyire jelenlévő antiszemitizmusnak vannak bizonyos  nyomai (Tiszaeszlári per, Országos Antiszemita Párt 3-4%-os választási eredménye stb.) ezek azonban ekkor nem szüremkedtek be az iskolai értesítőkbe, ellentétben pl. a Horthy-korszakkal, amikor  egy-egy antiszemita utalás utat  talál magának ide is.  (A zsidóság, antiszemitizmus problémájáról  részletesebben szóltam már itt. Iskolai tanulók közötti megjelenésére pedig később majd látunk példát.) 

A vallást tantárgyként is tanították minden bevett felekezetnek.  Szekszárdon ekkoriban még egy-egy görög keleti  diák is megfordult a gimnáziumban. Őket sem hanyagolták el teljesen, részükre a bátaszéki görög keleti szerb egyház lelkésze tartott hittant, de csak havi egy órában, ami többi egyház heti két órájához képest elenyésző volt. A bátaszéki pópa  a kaposvári gimnáziumban is tanította a hittant, igaz itt már csak évente  3 órában. 

A szekszárdi gimnáziumban 1903-ban, mikorra mind a nyolc évfolyam teljes lett, 244 tanuló iratkozott be, 232 még év végén is a létszámban volt. Közülük 52,5%-a volt római katolikus, 18% református, 7% evangélikus, 22% izraelita, 0,5% görögkeleti.  Kiemelkedően felülreprezentáltak voltak az izraeliták, hiszen a városi  lakosságarányuk ekkor csak 5% volt. Ebben nincs semmi meglepő, ismert jelenségről van szó, Zalaegerszegen is 12%-kal szemben 34%, Kaposváron 14%-kal szemben 37% volt a részarányuk a lakosságszámban illetve az iskolában, de bármely más városban hasonló volt a helyzet.   Érdemes ugyanakkor azt is észrevenni, hogy  Bonyhádon alulreprezentáltak voltak, a  lakosság 14,5%-ával szemben a gimnáziumban arányuk csak 12% volt. Ennek lehetséges okait nem feladatunk vizsgálni, de két tényező nyilván szerepet játszik. Egyik az, hogy bármenyire toleráns is volt az evangélikus gimnázium légköre, mégiscsak egyházi gimnázium volt. Másrészről Bonyhád sajátos történelmi helyzetében  a Monarchia korára már az izraelita egyházközség leépülőben volt. Míg a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban részarányuk növekedett, addig Bonyhádon az 1857-es kiemelkedően magas 34%-os arányról csökkent számarányuk az 1903-as 14,5%-ra. Ez mögött növekvő elvándorlás mutatható ki, amely elsősorban a vagyonosabb, a magasabb iskolázottságra vágyó  réteget érintette. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a bonyhádi gimnázium számos olyan kedvezményt adott a zsidó diákoknak, amit más gimnáziumokban nem tapasztalunk, például az hogy szombaton nem kellett írni a zsidó diákoknak. 

Ezeket az adatokat érdemes egy kicsit következő korszakunk, a  Horthy-korszak adataival is  egybevetni. 1930-ban Szekszárdon  lényegében az 1903-as tanulólétszámú gimnáziummal és hasonló népességű várossal,   a tanulóknak már csak 8,3%-a volt izraelita,  3,5%-os lakosságarány mellett. 

Felekezeten kívüli nem volt, nem csak Szekszárdon, hanem más iskolában sem. Ekkoriban még országos botránnyá dagadt az, amikor a komáromi Szabados (akkoriban még Freistadl) Sándor ötödikes korában megtagadta a hitoktatásban való részvételt, és más társait is erre buzdította.  

A vallástan tantárgy osztályzatainak átlagai a szekszárdi gimnáziumban érdekesen alakultak. Egyrészt az évfolyamok közt növekvő tendenciát mutattak. A VIII. osztályra lényegében mindenki jeles lett ebből a tantárgyból. Másrészt  a gimnáziumi átlag az indulástól korszakunk vége felé haladva is növekvő tendenciát mutatott. Mindkét tényező egyfajta formálissá válásra utal, és más, főként a képességtantárgyakból (pl. ének, rajz, testnevelés)  ismert pedagógiai jelenségről van szó. A másik három gimnáziumban ez a tendencia ennyire élesen nem jelentkezett, de érezhető volt itt is. 

A tanulók vallásosságához hasonlóan alap volt a tanárok vallásossága. Ez azzal járt, hogy kimondatlan szabály volt, hogy nem lehetett valaki nyíltan baloldali, szociáldemokrata, ami általában ateista attitűddel  is járt. Erre utal pl.  Kunfi Zsigmond esete is, aki az átlagnál sokkal jobb képességű, tudományosan is publikáló tanárként elkövette azt a "hibát", hogy az 1906-os szavazáson Temesvár szociáldemokrata jelöltjére szavazott. (Akkoriban  a szavazások még nem voltak titkosak.) Ezt egy középiskolai tanárnak nem nézték el, és a helyi sajtóban durva támadások indultak ellene. Kunfi nem hunyászkodott meg, hanem szociáldemokrata nézeteit vállalva "beleállt" a vitába, aminek eredményeként hamarosan már nem talált olyan középiskolát, amelyik felvette volna. Így újságírónak menve elindult egyre csak balra tartó politikai pályáján. 

A vallásos nevelés intenzitásának egyik fokmérője az, hogy miként szervezik a diákok számára kötelező misére/istentiszteletre járást. Ebből a szempontból kilóg a Wigand vezette szekszárdi gimnázium, ahol a legkevesebb ilyen kötelezettség hárult a tanulókra. Nyilván ennek fő oka az lehet, hogy a kezdeti idők meghatározó tanárai közt is igen érdekes volt a felekezeti megoszlás. 1903/04-ben a 18 fős tantestület felekezetileg a következőképpen oszlott meg. Evangélikus volt 5 fő volt, az igazgatóval az élen (Wigand János, dr. Bartal Kornél, dr. Kubacska András, Pazár Dezső, Schwirian József);   katolikus  8 fő (Bánhidi József, Földes László, Haugh Béla,  Pataki Jákó, Szabó Ferenc, Valló Albert, Varga Ferenc);  református  1 fő (László Géza);   izraelita 2 fő  (Auerbach(Ács) Lipót, dr. Zipser Jakab), nem sikerült megállapítanom két főnek a vallását (Miklóssy  János, Molnár János). Az evangélikusok ilyen felülreprezentáltsága,  nagy száma feltűnő. Nyilván logikus arra gondolni, hogy Wigand miatt helyeztek ilyen nagy számban evangélikus tanárokat Szekszárdra.  Nyilván ez magyarázza, hogy a szekszárdi  gimnáziumnak - ellentétben Zalaegerszeggel, de Kaposvárral is -,  nem volt markánsan katolikus jellege. Érdemes megemlíteni, hogy  kaposvári állami gimnázium a korszakunk elején a mindennapi kötelező misével a katolikus gimnáziumok gyakorlatát követte, egy igazgatóváltás kellett ahhoz, hogy ez  megszűnjön.  Zalaegerszegen is misék foglalták keretbe az évet, de gyakran tartottak év közben is közöset. Az ország katolikus vidékein még az állami gimnáziumokban is, szinte általános volt Veni Sancte mise (a Szentlélek segítségül hívása ) évkezdetkor, a Te Deum (hálaadó mise) az év végén. Szekszárdon azonban ez sem volt. 
A cserkészet az 1920-as 1930-as években lesz meghatározó. Magyarországi indulása az 1910-es évekre tehető. Szekszárdon a katolikus hittan révén  már 1913-ban találkoznak a mozgalommal a gimnáziumi tanulók, de meghatározóvá ekkor még nem válik. 
Hasonló volt a Mária-kongregációk helyzete is. A pázmányi hagyományokig visszanyúló szervezet kiteljesedése 1907-tel, a magyar Mária kongregációk egyesülésével indult meg, de csak lassan haladt előre.  Az 1920-as években indul ez a vallási mozgalom is igazán fejlődésnek. Ebben  a folyamatban a zalaegerszegi gimnázium jóval  Szekszárd előtt járt. 

Összesítve tapasztalatainkat megállapíthatjuk tehát azt, hogy a Wigand-féle szekszárdi gimnáziumban - - annak ellenére, hogy lényegében katolikus többségű városban működött és diákjainak legnagyobb része is katolikus volt - nem dominált a katolikus szellemiség. Az iskola a valláserkölcsi nevelés fő feladatait a különböző felekezetek feladatául tette.  Ennek eredményeként egy visszafogott vallásosság, egy minden felekezet egyenrangúságát hirdető toleráns szellemiség  működött a gimnáziumban.