Itt már jártam 2003-ban, sőt első blogbejegyzéseim egyikét is ennek a falunak szenteltem. Az idén márciusban is Pécsről hazafelé tartva álltam meg negyed órácskára a faluban. Most kimentem a temetőbe is. |
A temetőkápolna ajtajának ablaka. |
Tipikus nádasdi keresztek. Persze lehet, hogy nem a szomszédos Nádasdon készültek, mert Varasdon is voltak kőfaragók. |
Sőt a legnagyobb homokkőbánya, amivel a nádasdi mesterek is dolgoztak, Varasd területére esett. |
Ezek a faluszéli, egykori sváb temetők a világ legnyugisabb helyei közé tartoznak. |
Egy tekintet, több mint 100 év messzeségéből. |
Szív négy gombbal. |
Egy kedves arc több mint 100 év messzeségéből. Milyen jó minőségű fényképek ezek, hogy napjainkig fennmaradtak. |
A temetői kereszt. |
Faluhelyen ritka az emeletes ház. |
A buszforduló. Háttérben volt az egykori malom, aminek ma már csak hűlt helye van. |
A falu egyetlen műemléke az 1792-ben felszentelt Szent Imre templom. |
Gangrészlet. |
A templom előtti kereszt részlete. |
Egy elhagyott öreg ház, melynek vakolathibái alatt felsejlenek még az egykori fachwerk nyomai. |
Gangrészlet 2. |
Vályog- és tömésfal. Ez utóbbi ritkább a sváboknál. |
Ennek a háznak a homlokzatán még látható volt a fachwerk 2003-ban. |
A Fő utca. |
Apátvarasd külterülete a csak néhány, jobbára üdülővé átalakított házból álló Jägercsárda. |
Az 1. katonai felmérésen még csak erdészház szerepel itt, a 2.-on már Jäger korcsma elnevezéssel illetik, de nevezték Klein Waraschnak is. |
Én mindig Jägercsárdának ismertem. |