1. Élete
Lakos János Pál 1883. június
26-án született Szentesen.
(Műv. Lex., 1935) Szentes
akkoriban 30 ezres lélekszámmal Csongrád vármegye székhelye volt (Labádi,2004), népesebb és sokkal
jelentősebb szerepe betöltő város, mint napjainkban.
János nevelőapja a nagybácsija, dr. Lakos Imre volt. (TMU, 1920)
Dr. Lakos a vármegye jegyzőjeként, majd ügyvédként tevékenykedett. Egy ciklusig
Szentes polgármesterének is megválasztották. Ebbe a nagytekintélyű vagyonos, törzsgyökeres
szentesi református családba a környék értelmisége is bejáratos volt. Többször megfordult itt Révész Imre a
Képzőművészeti Főiskola tanára, a kor egyik népszerű festőművésze is, akit dr.
Lakos megrendelésekkel is elhalmozott (Rózsa, 1995), és aki felkeltette a
festészet iránt az ifjú János érdeklődését. (TMU, 1920) Dr. Lakos Imre maga is
nagy művészetpártoló volt, színdarabot is rendezett, polgármesteri
fogadószobája zongorát is hozatott, amin gyakran játszott is hivatalában. A
míves zeneszerszám érdekes kontrasztot alkothatott a mellette lévő homokkal
teli nagy méretű köpőládával (Rózsa, 1995), ami azért akkoriban nem volt annyira szokatlan. ( A szekszárdi gimnázium értesítőjében is megemlítik, hogy a gimnázium folyosóin elhelyezett köpőcsészéket rendszeresen tisztítják orvosi előírásoknak megfelelően.)
Az ifjú Lakos János szentesi
gimnáziumi évei alatt szerényen teljesített, csak a rajz és a művészetek iránt mutatott komoly érdeklődést. Rossz
tanulmányi eredményei miatt nevelőapja az utolsó két évre átirattá a szarvasi evangélikus gimnáziumba. (Labádi,
2007) Itt szerény eredménnyel érettségizett, de a diákújság, a „Zsengék”
szerkesztőjeként elismerést vívott ki magának, és megcsillantotta írói
képességeit is. (SZÉ,1903) Nagybátyja ügyvédnek szánta, de ő engedetlenül a
budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Ez a lépése
nevelőapját annyira felbosszantotta, hogy állítólag kitagadta. (TMU,1920)
Főiskolás éveiről nem sokat tudunk, valószínűleg Révész Imre vette pártfogásába,
hiszen Révész „kedves tanítványaként” említi később. Ebből a korból
eredeztethető első híresebb alkotása. 1906-ban felavatták a Szentesi Református
Kör székházát. Az avatási ünnepségen leleplezték az adományozó, Szűrszabó Nagy
Imre, helyi módos gazdaga arcképét, amit ő festett meg. (SzM, 2020.)
A főiskolán festői és rajztanári
oklevelet szerezett. A főiskola után egy
évre a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára ment, ami a kor egyik leghíresebb ilyen
jellegű intézete volt, és a magyar festészet színe-java megfordult itt.
Münchenben mestere Carl von Marr volt. (Müv. Lex.1936) Marr ma is számontartott
művész. A maga korában pedig kifejezetten nagyra értékelték. Vásznaival díjak
sokaságát nyerte, és 1919-24 közt a Müncheni Képzőművészeti Akadémia rektora is
volt. (WikiP_Marr) Lakos beutazta Németországot is, majd egy fél évet töltött
Olaszország művészi alkotásainak tanulmányozásával. (TMU, 1920) Minden jel szerint nagybátyja is
megenyhült, másként aligha képzelhető el egy ilyen tanulmányút. Itáliából hazakerülve
Szentesre tért vissza, ahol festőművészi életpályát igyekezett kialakítani.
Ennek ellenére neve 1910 óta szerepelt a Rajzoktatás nevű pedagógiai folyóirat
közleményeiben is, mint okleveles rajztanár, tehát ez az életpálya is nyitva állt
előtte. (RjzO,1912)
Műtermét nagybátyja berekháti
tanyáján rendezte be. (Labádi, 2007) (Berekhát ma Szentes déli városrésze.)
Szentesen ekkoriban igen pezsgő művészi élet zajlott, amely Fridrich János
Fényírdája (fotóműterme) körül összpontosult. Fridrich nem csak fényképész
volt, festegetéssel is próbálkozott. Szerepét mecénásként és menedzserként is
felfoghatjuk. (Tokácsliné-Rózsa, 2001) Műtárgyfotózással
is foglalkozott, különösen Koszta
Józsefnek és Lakos János Pálnak örökítette meg igen sok alkotását üvegnegatívon.
Koszta több mint húsz évvel volt idősebb Lakosnál. A nagy korkülönbség ellenére, eddig pontosabban nem ismert kapcsolat
lehetett köztük, hiszen Lakos a műtermét
is megosztotta Kosztával, (Rózsa,1999) halála után pedig Koszta teljesen átvette azt.
(Darók,2019 ) Szentes pezsgő művészi életét a később
országos hírűvé váló Koszta mellett akkoriban olyan nevek fémjelezték, mint
Zolnay Géza és Kováts Károly festőművész, a szobrászat terén pedig Koncz Antal.
A környékről többször átjött Szentesre Fridrich műtermébe a már említett
kecskeméti Révész Imre, és a három híres vásárhelyi festőművész, Rudnay Gyula,
Tornyai János és Endre Béla is. (Labádi, 2004) Csupa ismert, híres név, amelyek
közül kétségtelenül Lakos János Pál neve cseng ma szinte egyedüliként
ismeretlenül.
A művészpálya nyitányaként 1910-ben
kiállítják a Nemzeti Szalon újvidéki kiállításán egy tájképét. (Nemz.Sz,1910). A Nemzeti Szalon tárlatain való részvétel
rangot és tekintélyt jelentett a kor művészeink. Ezek egyben a mecénások, műgyűjtők és a művészek
nagy találkozója is volt. A következő évben Lakos már a Nemzeti Szalon
budapesti kiállításán is megjelenhetett, sőt a tavaszi tárlat bemutatása során Déry
Béla a Nemzeti Szalon igazgatója is kiemelte „szentesi poémáit” a
Pesti Hírlapban megjelent ismertetőjében. (Déry, 1911) Ebben az évben a téli
tárlaton Nyári munka című olajfestménye szerepelt. (Nemz.Sz., 1911)
1912-ben nagy feltűnést keltett Koncz
Antallal közös bemutatkozó kiállítása a szentesi vármegyeháza dísztermében. „ A
rendezés kitűnően sikerült, úgyhogy a kiállítás összhatása igazán remek. Egész
nap tolongott a közönség a tágas teremben, s az előjelek után ítélve, a
látogatottság a hétköznapokon sem fog csökkeni" - írta az Alföldi
Ellenzék a megnyitó utáni napokban. A kiállítás megtekintésére Szentesre
érkezett Révész Imre is, aki bécsi utazását halasztotta el, hogy „kedvenc
tanítványának” első gyűjteményes kiállítását megtekinthesse. Négy nappal a
kiállítás megnyitása után, az Alföldi Ellenzék című újság így összegezte
tapasztalatait: "Állandó érdeklődés
kíséri a két szentesi kiállítót, és mondhatjuk, hogy társadalmunk minden
osztálya találkát ad most egymásnak a vármegyeház dísztermében. Az összes
iskolák növendékei osztályonként fogják tanítóik, illetve tanáraik vezetése
alatt a kiállítást e héten megtekinteni. Lakos János, aki a tollal is nem kevesebb
ügyességgel bánik, mint ecsetjével, a közönség szíves érdeklődésének
meghálálásául, pénteken délután 5 órakor a kiállítási teremben felolvasást tart
a művészetről, melyre ezúton hívja meg a város intelligens közönségét. A
kiállítást a mai napon felfrissítik, amennyiben Lakos mintegy 30 db képet,
Koncz pedig néhány új portrét állít ki, melyek a megnyitáskor helyszűke miatt
nem voltak elhelyezhetők. A vásárlás is megindult, és úgy látszik, hogy a
kiállítás anyagi sikere sem marad el." A város másik jelentős újságja,
a Szentesi Lap, szintén folyamatosan beszámolt a sikeres tárlatról, így
összegezve a levonható tanulságokat: "
Nem akarok én arról beszélni, hogy milyen szépek azok a képek, amelyekben Lakos
az alföldi pusztát, a szentesi határ szépségeit megörökíti; azt se beszélem el,
hogy a portrék, amelyek Koncz kezéből kerültek ki, milyen művészi értéket
kép-viselnek. A fontos ebben a kiállításban egyedül az a körülmény, hogy
végtére megvalósult az, amit nem mertünk hinni, nem csak a sajtó mondja, de a közönség
ismeri el: van két művészünk, akik nem csak tehetségükről, igazi művészetükről
tettek tanúbizonyságot, de akik meg is hódítottak bennünket.” (Labádi,2007)
A művészi pálya következő
állomásaként a Nemzeti Szalon 1913-as
tavaszi tárlatán már három képét is
kiállítják, és egyre magasabb áron hirdetik meg eladásra ezeket. (Tanya,
márciusi fényben, Februári táj ,
Nyugalmas táj ) (Nemz.Sz.1913)
A zajos sikerű debütálás után
azonban az életpálya megtört. 1913-ban feladta művészi pályáját és rajztanár lett. A
döntésében alighanem nagybátyja kényszerű életpályamódosítása is szerepet
játszhatott. Az addigi befolyásos szentesi nagybácsiból bukott ember lett. Dr. Lakos Imre már polgármesterként állandó
támadások kereszttüzében állt, majd az elveszített pozíció után ezek a
támadások felerősödtek, végül 1912-ben valósággal elmenekült a hajdúsági Földesre, ahol szerény állásban, a Hangya
Szövetkezet igazgatójaként tevékenykedett haláláig. (Labádi, 2004b)
Lakos János Pál tanári pályáját
1913 novemberében Versecen kezdte meg, ahol egy hosszabb tanulmányi szabadságát
töltő tanár helyettesítésére küldte ki a minisztérium. (VFÉ,1913)
Versec akkoriban 28 ezres, gazdag város volt a Dél-Bánságban. Lakói kétharmad
részben németek voltak, de még a szerbek, nagyobb számban lakták, mint a
magyarok.(WikiP_Vers.) A Verseczi Magyar Állami Főreáliskola ebben a
sajátos helyzetben működött 1888 óta. Az iskola fő feladata a kor
szellemiségének megfelelően a „Magyarisierung”, a magyarosítás volt, tehát az asszimiláció
folyamatának az elősegítése. Ebben a munkában a város befolyásos, már magyar
érzeleművé vált családjai is támogatták az iskolát. Ilyenek voltak például a Herzogok. A Herzogok sorából is kiemelésre érdemes Herzog Ferenc József
gyógyszerész, majd az iskolaszék elnöke és polgármester, Herczeg Ferenc apja. A
családhoz köthetően több alapítvány is működött az iskolában. (VFÉ,1896-1913)
Szellemiségének megfelelően, az iskola különösen fontos feladata volt a magyar
nyelv ápolása és terjesztése is. Ebből Lakos János Pál is kivette a részét,
mert az iskola jótékonysági báljára, egy természetesen magyar nyelven előadott színművet
tanított be diákjainak. A darab címe: A
falu ébredése. Szerzőjét nem adta meg az értesítő. Lakos fő feladata a rajztanítás volt. 16 , tehát a korban
átlagosnak számító óraszámban szabadkézi - és mértani rajzot tanított, ezen
kívül a rajzszertár felelőse is ő lett. Arról, hogy Versecen milyen egyéb
tevékenységet végzett, az iskola értesítője csak szűkszavúan tudósít. Megemlítik,
hogy szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán. Ezen kívül még annyit közöltek
róla, hogy helyi és országos lapokba művészi kritikákat ír. (VFÉ,1913)
A helyettesítő év letelte után
Lakos visszatért Szentesre, ahol még rendelkezésére állt a műteremmé
átalakított berekháti tanya. 1913 év végén a Képzőművészeti Főiskola igazgatója,
Várdai Szilárd felhívással fordult a jelentősebb alföldi városokhoz. Egy nagyszabású
alföldi művésztelep megrendezésére
keresett megfelelő helyszínt. A felhívásra Szentes városa jelentkezett, és
pályázatának nyomatékosabbá tétele érdekében Dr. Cicatricis Lajos főispán Lakos
egyik tájképét küldte el Várdai Szilárdnak. Mivel csak Szentes pályázott, ezért
természetesen elnyerte a rendezés jogát. A művésztelep munkájába Lakos is
bekapcsolódott volna, de július végén indult programot alaposan keresztülhúzta
a Monarchia július 28-ai hadüzenete, majd az azt követő általános mozgósítás. A
Szentesre érkezett művészek így szétszéledtek, néhányan közben a behívójukat is
megkapták. (Rózsa,1995) Lakos nem
tartozott ezek közé, mert őt egy korábbi sorozáson a katonai szolgálatra
alkalmatlannak találták. (Rózsa,1999) Mivel azonban a besorozások miatt sok
rajztanár is hiányzott az iskolákból, ezért számíthatott rá, hogy újabb
iskolába kap kinevezést.
A Szekszárdi Állami Főgimnáziumban
mégsem bevonult kollégát kellett pótolnia, hanem a Szombathelyre áthelyezett
Kondor József helyére került. A háborús
helyzetben azonban meg kellett barátkoznia minden tanárnak azzal is, hogy nem
csak a szakját kell tanítania. Gimnáziumunkban Lakos így a mértani és
szabadkézi rajz mellett az első osztályban a földrajzot heti két órában, sőt
néha a tornát is tanította heti egy órában. A felsőbb osztályokban az ún.
görögpótló rajzot bízták rá. Összes
óraszáma így 21-22-re ugrott, ami jelentősen több volt, mint a verseci 16, és
az új, háborús időszaknak felelt meg. Ezen kívül a rajzszertár felelőse is
lett. Éveken át csak ez a néhány rövid megjegyzés szerepelt a gimnáziumunk értesítőjében
a neve mellett. Már az a verseci néhány sor is hiányzott, ami művészként és
tollforgatóként említette. Az itt
töltött évek alatt az értesítőben csak annyi változás történt vele
kapcsolatban, hogy a neve mellől eltűnt a „helyettesítőt” jelölő h. betű, tehát előlépett rendes tanárrá. (SzFÉ,
1914-1918)
Közben persze zajlott a
világháború. Az 1914/15-ös értesítő még Wigand János igazgató lelkes vezércikkével
indul, majd egy műfordításával folytatódik. Wigand a Nobel-díjas német
író-költő, Gerhart Hauptmann eléggé sablonos versét, „A német lovasok dalát”
fordítja le. Ettől az évtől oktatás feltételei drámain romlanak. A tornateremből
hadi garázs majd raktár lesz, a második emeletre, a díszterembe, és néhány földszinti terembe
beköltözik a stanislaui tartalék hadikórház, ráadásul a helyi polgári leány- és
fiúiskolát is itt helyezik el. Wigand János évértékeléseiből is hamar kikopnak
a háborút éltető frázisok, és egyre szikárabb stílusban a fokozódó
nehézségekről, a veszteségekről, eltűnt és hősi halált halt áldozatokról
számolt be. Rövidült a tanév, rendkívüli hadiérettségiket vezetnek be, a
mindennapi élet feltételeit is megkeserítette az állandósult tüzelő- és
áruhiány, a vágtató infláció, a kilátástalan hírek a frontról, végül a pusztító
spanyolnátha és egyéb járványok. (SzFÉ, 1914-1918)
Lakos itteni éveiről még keveset
tudunk. Látszólag ezek a háborús évek
nem kedvezhettek egy művészi életpálya kibontakozásához. Valójában, a vele
egykor együtt alkotó Koszta József éppen ezekben az időkben robbant be az országos köztudatba. Az
infláció hatására ugyanis a vagyonos réteg értékálló befektetéseket keresett,
és megugrott a műkincsek és műalkotások iránti kereslet, és Koszta képeinek az
értéke is látványosan megnőtt. (Rózsa,1999 ) Szekszárd azonban más volt, mint
Szentes. Kosztának is más lehetőségei adódtak, míg Lakosnak. Talán tehetségben
sem voltak egyenrangúak.
Lakos János Pál művészetével a
szekszárdiak szélesebb közönsége csak egy alkalommal ismerkedhetett meg az
eddigi adatok szerint. 1918-ban a „Tanárok Háza” létesítése érdekében országos
gyűjtés indult. Az intézet rendeltetése a háborúban elesett tanárok árván
maradt gyermekeinek a felnevelése volt. A szekszárdi főgimnázium tantestülete 1000
koronát ajánlott föl erre a célra. Ezen kívül Lakos „a pesti tárlatokról jól ismert festőművész”
felajánlotta a szekszárdi városrészletet ábrázoló festményét erre a nemes
célra. A kaszinó pavilonjában (ez az Augusz-ház és a Múzeum közti sétatéren
lévő Frigyes-főherceg-féle vadászpavilont jelentette) közszemlére állították ki
a festményt. 3000 korona értékben várták a képért a felajánlásokat azzal, hogy az ezt
az összeget felajánlók közt kisorsolják az alkotást. (TMK, 1918) A festmény
további sorsáról nincsen tudomásunk. Mindenesetre
a kép témája bizonyítja, hogy Lakos itt Szekszárdon sem hagyott fel a
festészettel.
Nem tudni egyelőre, hogy Lakos
kapcsolatba került-e helyi művész élet képviselőivel. Sokukkal a találkozás objektív
okokból nehézkes lehetett. Például Szabó
Dezső festő (a gimnázium legendás matematika-fizika tanárának a fia) 1914-től a
fronton szolgált csaknem két évig, majd ott szerzett sebesülésében lábadozott. (Lovas, 2004) Nyilván kollégájától hallania kellett Szabó Dezsőről, 1916 után találkozhattak is elvileg. Miklósi-Mutschenbacher Ödön, a
leghíresebb szekszárdi művész ugyan sokat vándorolt, járt Olaszországban is, majd Hollandiába is ellátogatott, de a háborús években többször volt itthon, a Nemzeti Szalonban is szerepelt. (TVK,1915 Dobos, 2004: A festőről tévedést tartalmazó életrajzot közöl. Köszönöm Lovas Csilla kiegészítését.) Kézenfekvő,
hogy Wigand Edit szobrászművésszel is megismerkedhetett, hisz ő a gimnázium igazgatójának
a lánya volt, erről sincs azonban semmi adatunk. Valószínűleg művészi magányban
telhettek ezek az évei, amik éles kontrasztban állhattak korábbi szentesi
éveivel. Szekszárdon valamiféle művészi élet csak az
1920-as években indult be, de ezt Lakos sajnos már nem élhette meg.
Valamilyen munkakapcsolat
alakulhatott ki Lakos és Göde Lajos közt. Göde Lajos 1909 -1924 közt
Szekszárdon református lelkészként szolgált. (Töttös, 1999) Nem csak a közös
vallás, hanem a művészet iránti érdeklődés is hasonló vonás lehetett kettőjük
közt. Göde a református hittant
tanította a gimnáziumban, tehát kollégák is voltak. Göde
Lajos maga is verselt és írt. 1914-15 közt tábori lelkészként szolgált. Háborús
élményeit megírta az 1918-ban Debrecenben megjelent Wolhyniában című művében. (Wolhynia
ma Volinyi-terület néven Északnyugat-Ukrajna része.) A könyv tetszetős
borítóját Lakos tervezte, sőt a „csendes bánatú háborús könyvről” méltatást is írt
a Tolnavármegye és Közérdek 1918. június 6-ai számába. (TVK, 1918) Lakos ebben
az írásában szép szavakkal magasztalja a csendes szavú, de nagy hatású lelkészt
és írását. Alaphangja pacifista. Rózsa
Gábor szentesi helytörténész a Lakos hagyatékban talált is egy arra utaló fényképet,
hogy Lakos Szekszárdon mintha valamiféle pacifista asztaltársaságba is járt
volna. (Rózsa, 1997)
 |
| Kép forrása: antikvarium.hu Göde Lajos:
Wolhyniában c. könyvének címlapja, Lakos János Pál terve. |
Lakos a Babits-családdal is
legalább futó kapcsolatba került. Ezt bizonyítja, hogy id. Babits Mihályné és
Babits Angyal (a költő húga) élelmiszercsomagját és levelét ő viszi fel a
költőnek Budapestre 1919 júliusában. A
levélben Babits édesanyja így ír fiának: „Édes
Misim ezen levelet Lakos János Pál gimnáziumi rajztanár ur viszi számodra a ki
különben is nagy bámulód…” (Babits 1919)
Szekszárdon ekkoriban egyáltalán nem volt általános, hogy valaki Babits „ nagy
bámulója” legyen. Különösen mostohán kezelte a gimnázium Szekszárd
költőóriását. Egészen 1936-ig kellett várni, hogy dr. Hencze Béla tanár, az
önképzőkör irodalmi délutánját méltassa a város szülöttét. (SzFÉ 1896-1943)
1919 és 1920 az összeomlás két
éve lett, nem csak az ország, a gimnázium, hanem Lakos János Pál számára is. 1919
májusában néhány hónapos betegség után elhunyt a márciusban nyugdíjba vonult Wigand János igazgató, aki a
kezdetektől vezette a gimnáziumot, és erkölcsi tekintélyével meghatározó
igazodási pont volt az iskola és a város életében. A zavaros időkben alig folyt
tanítás az iskolában, az érettségit is eltörölték. (Zentai,
1990)
Magyarország válsága is csak mélyült. 1919. augusztus legelején megbukott a helyzetet
kezelni képtelen tanácsköztársaság is. A nagyrészt megszállt, széteső ország
hosszabb ideig központi irányítás nélkül maradt, és a helyi erők és
kezdeményezések alakították a történéseket. Szekszárdon a népharag a tanácsköztársaság
helyi vezetői ellen fordult, akiket augusztus 4-én letartóztattak. Az Alföldről augusztus 8-án tiszti különítményesek
érkeztek, akik augusztus 10-én népítélettel legalizált, nyilvános kivégzéseket tartottak a gimnázium
épületének közelében. Nagy tömeg előtt a vásártér eperfáira akasztottak fel nyolc
embert a tanácsköztársaság városi és megyei vezetői közül. A bírósági eljárást nélkülöző
nyilvános kivégzések augusztus 17-én megismétlődtek, ezúttal a vasúti töltés
oldalában dördült el sortűz. (Vendel,
1941) A különítményesek fellépése ellen két ember nyilvános tiltakozásáról
tudunk: Dr. Fent Ferenc apátplébánosról
(K. Balog,1974 ) és Lakos János Pálról.
(Zentai, 1990 ) Fellépésének büntetéséül Lakost arra kényszerítették, hogy önmagát gyalázó táblával a nyakában
végigvonuljon Szekszárd főutcáján. Zentai András szerint ezt követően sem
szűntek meg a személyét érő zaklatások, amelyek összeomlásához vezettek.
 |
| A halálhír a Tolnamegyei Ujság 1920. évi október 2-ai számában. |
Lakos teljes összeomlása egy év
múlva következett be. A szekszárdi
gimnáziumot, és talán az egész várost megrázta az, amikor 1920 szeptember 28-án
a gimnázium rajztermében felakasztotta magát. Október 2-án a gimnázium tornateremben
ravatalozták fel. Itt először dr. Resch Aurél igazgató mondott beszédet, majd a
tanulóifjúság és a tantestület az alsóvárosi temetőbe kísérte utolsó útjára.
Érdekes, hogy nem Göde Lajos, hanem az alsónyéki református lelkész temette. Nyilván
halálának módja komoly erkölcsi dilemma elé állított minden lelkészt. A sírnál a
kollégák nevében Zsámboki János matematikatanár, a diákok nevében Szentkirályi
Zoltán búcsúztatta. (TMU,1920) Zsámboki csak egy éve jött a gimnáziumba, és a következő
évben tovább is állt. Szentkirályi Zoltán pedig a VIII. osztály elégséges rendű
tanulója volt. (SzFÉ, 1920-21) A Tolnamegyei Ujság nevű hetilap aznapi száma
másfél hasábos hírben számolt be az eseményről, és ugyancsak ebben a számban
jelent meg a gimnázium közleménye a haláláról. Közölték egy Zs. szignójú (ez
valószínűleg Zsámboki Jánost takarja) szerző meleg hangú gyászbeszédét, egy
rövid életrajzot, majd ehhez kapcsolódóan egy tudósítást a temetésről. (TMU,1920) A nekrológ alapján személyiségének néhány vonását
rekonstruálhatjuk. Innen kiderül, hogy nem csak a festészetben, tollforgatásban
jeleskedett, hanem nagyszerűen zongorázott is. Szellemes és humoros társalgó
volt, sőt nagyszerűen vívott is. Az öngyilkosság motívumait sem lehetett
elkerülni, erről a nekrológ a következőt írta: „…a
magyarság sorsa felett való kétségbeesése azután ezt a törékeny lelkű
embert a halálba kergette”. Friss Ujság című budapesti bulvárnapilap is
átvette a hírt, azt sajátosan átértelmezve: „Az
öngyilkos festőművész” címmel megjelent kishír „Lakos János Pál szekszárdi állami főgimnázium tanára, akinek mint
festőnek Németországban is jelentékeny sikerei voltak, Magyarország
feldarabolása feletti kétségbeesésében az utóbbi hónapokban buskomorrá lett és
tegnap önkezével vetett véget életének. Az öngyilkos festő Münchenben és
Olaszországban végezte tanulmányait.”(FrissU, 1920)
A gimnázium év végi értesítőjében dr. Resch
Aurél igazgató néhány sorban még megemlítette ezt az eseményt: „Az
intézet tanárai közül Lakos J. Pál r. rajztanár öngyilkos lett. Megdöbbentette
tettével nemcsak a tanári testületet és az ifjúságot, hanem megrendítette az
iskola életét figyelemmel kísérő társadalmat is. Az intézet udvaráról kísértük
utolsó útjára, miután az igazgató meleg szavakkal búcsúztatta el a művészlelkű
barátot, tanárt s a világrenddel meghasonlott embert. Tanóráit majdnem 6 hétig
szakszerűen helyettesítettük, amidőn a dombóvári kir. kath. főgimnáziumtól
Bellaagh Aladár r. rajztanár nyert ide beosztást.” Ezt követően a Szekszárdon 1990-ig senki nem
írt Lakos János Pálról semmit. 1990-ben Zentai András iskolatörténetében lehetett
róla újra olvasni azt a néhány sort, amit már említettem. Ez indított el engem
Lakos János Pál személye utáni nyomozásra.
2. Lakos János Pál művészete
 |
Kép forrása: galeriasavaria.hu (Frissítés: A kép magántulajdonba került.)
Lakos János Pál: Krizantémok |
Lakos János Pál művészettörténeti
értékelését még senki nem végezte el. Az
1935-ös művészeti lexikon rövid értékelése szerint „alakokat és tájakat fest naturalista felfogásban” (Műv. Lex., 1935)
A nekrológja szerint Szinnyei Merse Pál volt a példaképe. A műkincs-kereskedelemben jelenleg a fenti két képe
található meg. (Egyiket időközben megvásárolták.) Nyilván ezek „megélhetési tucatfestmények”, nem is túlságosan
jól sikerültek, áruk sem túl magas. Az utóbbi időkben kiállításon tudtommal
Szentesen szerepelt csak két képe a város festőit bemutató tárlaton, a Koszta József Múzeumban. Az ott szerepelt Kurcapart és a Virágos rét már valóban több
egyéni vonást mutató mű, és magasabb esztétikai szintet képvisel, mint a
két virágcsendélet. Ez a két mű
felvillantja a reményt, hogy Lakos életművét tényleg érdemes lenne mélyebben
elemezni, és munkássága nem a jogosan elfeledett életművek sorába illeszkedik.
Nyilván tanácsos lenne a szentesi Koszta
József Múzeum őrzött hagyaték áttekintése. Lehet, hogy a szekszárdi Wosinsky
Mór Múzeum is őriz valamit a Lakos munkái közül. (Frissítés: Lovas Csilla közlése szerint a helyi múzeumban nincs anyag róla.)
3. További kutatási irányok
Mint említettük, Lakos festőművészi
életműve értékelésre vár. Más irányba is érdemes azonban kutatni sorsát. Milyen
tényezők vezethettek odáig, hogy egy magánakvaló, világtól elforduló
művészlélek, aki eddig a közéleti aktivitásnak semmi jelét nem mutatta,
hirtelen a legkiélezettebb időkben, egyfajta történelmi szerepet vállal? Ez az izgalmas kérdés merül fel sorsával
kapcsolatban. Története engem
rádöbbentett arra, hogy az 1919 augusztusának időszaka, a magyar történelem egyik
mélypontja, helyileg még mennyire feldolgozatlan. Az ADT-n és a
hungaricana.hu-n elérhető adatbázisok közt nem találtam olyant, ami ezeknek az
időknek a szekszárdi történéseit
részletesen tárgyalná. Nem teszi ez a város történeti monográfiájának 1989-ben
megjelent II. kötete sem. Még mindig Vendel
1941-es várostörténetét és K. Balog 1974-es tanulmányát vagy korábbi kötetét
kell elővennünk ahhoz, hogy az 1919 augusztusi eseményeket rekonstruáljuk.
Vendel az események részese volt, nem várhatunk tőle objektivitást. K. Balog
pedig nyilvánvalóan prekoncepcióval közelített az eseményekhez, ideológiai
megfontolásokból eleve kiosztotta a jók és gonoszok szerepét. Ráadásul olyan
furcsaságok és megkérdőjelezik állításait, mint az hogy a História Parochiana
állításait az MSZMP megyei bizottságának levéltárában őrzött, bevallottan nem
hiteles másolata alapján közli. Ráadásul egyik koronatanúja, dr. Gaál Dezső
visszaemlékezéseit jóval később vetette papírra, tisztázatlan időben és
körülmények közt. Erről is sokat mond, hogy ezt is az MSZMP levéltár őrizte.
Időszerű lenne tehát az, hogy ezekkel a nehéz évekkel egy objektív kutatás is
foglalkozzon, ami kitér Lakos János Pál epizódszerepére is.
Hivatkozások, irodalom
·
Babits, 1919:
Babits Mihály levelezése 1918–1919. Sajtó alá rendezte Sipos Lajos. Bp.,
Argumentum Kiadó, 2011.
·
Darók,
2019: Darók József: Kosztka József újratemetése. Bonus Nuntium, 2019/6
·
Déry,
1911: Déry Béla: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Pesti Hírlap 1911. 05.28
·
Dobos
2004: Dobos Gyula: Neves Szekszárdiak. Szekszárd a XX. század első
évtizedeiben, 2004 Miklósiról téves adatokat közöl. A háború alatt itthon volt. Lovas Csilla szóbeli közlése.
·
FrissU,
1920: Friss Ujság, 1920.10.03. szám
·
K.Balog,
1974: K.Balog János: Vádirat helyett. In. Tanulmányok Tolna megye
történetéből 6. Szekszárd, 1974 (A
szerző állításainak hitelessége megkérdőjelezhető, erről a 3. részben külön
szólok.)
·
Labádi,
2004a: Labádi Lajos: Szentes , Szentes 2004
·
Labádi,
2004b: Labádi Lajos: Városépítő polgármester.150 éve született dr. Lakos
Imre polgármester. Szentesi Élet 2004. 06.04
http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2004/22_0604/07.htm
Letöltés: 2021. 01. 31.
·
Labádi,
2007a: Labádi Lajos: Helyi tehetségeink kiállítása a megyeházán, Szentesi
Élet 2007/48 http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2007/48_1130/07.htm
Letöltés: 2020.01.31
·
Labádi,
2007b: Labádi Lajos: Meghódították a szentesieket
http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2007/49_1207/05.htm Letöltés: 2020.01.31
Lovas,
2004: Lovas Csilla muzeológus megnyitóbeszéde a Garay 8 Kapualj Galéria
2004. november 4-i fotóreprodukciós tárlatán
http://www.tolnaart.hu/szabodezso/megnyito.htm Letöltés:
2021. 01. 31.
·
Műv. Lex., 1935: Művészeti Lexikon II. Bp. 1935
·
Nemz.Sz,1910: A Nemzeti Szalon második újvidéki
műkiállításának katalógusa, Újvidék,1910.
·
Nemz.Sz,1911: A Nemzeti Szalon 200-ik jubiláris kiállításának (téli
tárlat, Góth Móric, Jobbágy Miklós gyűjteménye) katalógusa, 1911. december
·
Nemz.Sz.1913:
A Nemzeti Szalon tavaszi tárlatának és Horvai János szoborkollekciójának
katalógusa, 1913. április
·
RjzO,1912: Rajzoktatás,
1912 , 15. évfolyam, 1. szám
·
Rózsa, 1995: Rózsa Gábor: Szétlőtt művésztelep. Szegedi Napló 114.sz.,
1995. 09.23.
·
Rózsa,
1997: Rózsa Gábor: Ivókompániák, asztaltársaságok és egyéb polgári
gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950) in. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994,
Szeged, 1997
A tanulmányból sejthetjük, hogy hagyatéka Szentesre került vissza.
·
Rózsa,1999:Rózsa
Gábor (RG): Koszta http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/1999/1999_0716/1999071613.html
Letöltés: 2021. 01. 31.
·
SzEFÉ,1903:
Szarvasi Ág. Hit. Ev. Főgimnázium Értesítője 1903/04
·
SzFÉ,
1913-1920: A Szekszárdi m.kir.állami Főgimnázium értesítői, 1913-1920.
·
SzM,2020:
Szentesi Mozaik 2020.12.08 https://www.szentesimozaik.hu/2020/12/08/szentesen-egykor-2020-december-9-szerdaszentesi-internetes-kalendarium/ Letöltés dátuma: 2021. 01. 31.
·
TMK,
1918: Tolnamegyei Közlöny, 1918. 20. szám, 1918.05.19
·
TMU,
1920: Tolnamegyei Ujság, 1920. 10.02.
·
TVK,1915:
Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám, 1918.06.06 Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám,
·
TVK,1918:
Tolnavármegye és a Közérdek, 1918. 23. szám, 1918.06.06 Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám,
·
Tokácsliné-Rózsa
,2001: Tokácsliné Fridrich Ida — Rózsa Gábor: Fridrich album Bp.2001
·
Töttös,
1999: Emlékképtár. Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 44. szám)
·
Vendel,1941:
Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadás, Wosinsky Mór Múzeum,
Szekszárd 2006)
·
VFÉ,1896-1913:
A verseczi m.kir.állami főreáliskola értesítői, 1896-1913
·
VFÉ,1913:
A verseczi m.kir.állami főreáliskola értesítője 1913.
·
WikiP_Marr:
https://de.wikipedia.org/wiki/Carl_von_Marr
Letöltés: 2021. 01. 31.
·
WikiP_Vers:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Versec Letöltés: 2021. 01. 31.
·
Zentai,
1990: Zentai András: A szekszárdi Garay János Gimnázium. Budapest, 1990;
·
Zentai, 1996:
Zentai András: Wigand János, az iskolaalapító és pedagógus. In: A Garay János Gimnázium
Centenáriumi Évkönyve. 1996.
