Valletta elővárosai: Pieta és Floriana

Floriana tornya, falai.
Floriana nevét Pietro Paolo Florianiról, egy olasz hadmérnökről kapta, aki az itteni erődítményt tervezte a főváros külső védelmi vonalaként.  Az építkezés 1636-ban vette kezdetét, de csak 1720-ban fejezték be. Ezt  követően a védelmi vonal és Valletta falai közti rész benépesítése kezdődött el. Floriana a brit uralom alatt katonavárossá alakult át. Ma Valletta elővárosaként a rohamos népességcsökkenéssel küzd. Az 1950-es években még hatezren lakták, ma kevesebben, mint kétezren. 

Az erőd megépítése előtt Floriana-nak egyetlen egy épülete volt, a világtól elvonuló kapucinusok kolostora, amit Valletta falain kívül épített meg a rend, még az 1580-as években. Később a florianai falakon belülre került az épület. Ma is szerzetesi élet színtere, így a félreeső templom alig ismert, pedig reneszánsz-korabarokk épülete figyelemreméltó.  

Az erődrendszer egyik kapuja. 

A benépesülő Floriana egyik első épülete volt a jezsuiták lelkigyakorlatos háza, ami ma Máltai Érsekség egyik intézménye. Ritkán nyitják meg a publikum előtt. 

A város kiépülése António Manoel de Vilhena nagymester alatt, egységes tervek szerint indult. A műemléki védettség alatt álló negyed a mai kor emberének nem felel meg. Az idegenforgalom nem szívja fel olyan gyors ütemben az épületeket, mint ahogy azokat elhagyja a lakosság. Ez áll Floriana gyors népességcsökkenése mögött, amit csak tetéz az, hogy parkolókkal, nagy átmenő forgalommal, tömegközlekedési központokkal, a főváros önálló élet nélküli kiszolgálónegyede lett. 

1779-ben kezdték el a Szent Publiusról elnevezett plébániatemplom építését. A nemzeti szentről elnevezett nagyméretű templom építését sok szerencsétlenség hátráltatta, még a II. vh. alatt is kapott egy súlyos bombatalálatot, úgyhogy több mint kétszáz éven át építkezések színtere volt.  

A rideg erődítmények környékét már a 18. században is elkezdték parkosítani Erről már korábban írtam. 

A Triton-kút közvetlenül a Vallettai Városkapu előtt álló monumentális modernista alkotás  1959-ből. Elvileg szökőkút lenne, de ottjártunkkor nem üzemelt. 

A Wignacourt-torony és a Sarria templom. A toronnyal egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam. 

A Bombák-kapuja volt a florianai erődítmény befejezésének díszkapuja. 

Jó darabig ötletem sem volt arra, hogy mik ezek a "kerek izék" a Szent Publius-plébániatemplom előtti hatalmas téren. Aztán olvasom, hogy ezek a lovagrend  gabonavermeinek a fedlapjai. A jól alakítható és csontszáraz mészkőbe vájták itt a földalatti gabonaraktárakat, amely akár hónapokra is ellátta élelemmel Valletta és Floriana védőit. A második világháború alatt is jó szolgálatot tett. 

Floriana falai és az egykori metodista templom. 

Floriana falai.

A volt neogótikus metodista templom az angol 19. század végi építészet tipikus alkotása. Ez volt az első olyan épület a szigeten, amit elektromos fénnyel világítottak be, négy évvel Edison szénszálas szabadalma után, és egy évvel Temesvár közvilágítása előtt. Miután Málta 1964-ben elnyerte függetlenségét, a metodista angolok távoztak a szigetről, és a gazdátlan templomból hangversenyterem lett. 

A Szeplőtelen Fogantatás templomát, más néven Sarria templomot, az 1675–76-os pestis pusztítása után Nicolas Cotoner nagymester építtette a hálaadás jeléül. A templomot a neves festő, Mattia Preti egyetlen épületterve.  A kép előterében Rune Bo Jakobsen dán származású máltai művész tavaly felállított szobra, a Lóembrió. 

Pieta távolról is jól látható monumentális templomát a Fatimai Szűzanyának szentelték. 1953-ban kezdték építeni, de csak 1968-ban lett kész. Ha nem lenne rajta a Szűzanya hatalmas szobra inkább nézné az ember ipari létesítménynek (pl. sörétgyárnak), mint templomnak. 

Pieta Floriana falai után kezdődik, és így a fővároshoz a második legközelebbi település. Kevés ilyen régi utcája van. Területének jelentős része temető. 

A település névadója ennek a kis templomnak az elődje, amit 1592-93-as nagy pestijárvány alatt építettek a fővárosiak. Itt, a várostól viszonylag távol, létesítették a temetőt, a több mint tizezer áldozat számára. A ma látható Fájdalmas Szűzanya (Piéta) temploma már későbbi, az a 18. század közepéről származik. A templom volt az 1775.ös Papok lázadásának a titkos központja. A lázadás előzményeként említendő, hogy a felvilágosodás korának Európájában a Lovagrend kontinensen lévő birtokainak jövedelmezősége megcsappant, és a szigeten is nagy válság kezdődött. A Lovagrend nagymestere gazdasági megszorításokba kezdett, ami a világi papságot is érintette így az elégedetlenség élére ők álltak. A lázadás komoly fegyveres harcokba torkollott, amit  a Lovagrend rövid idő alatt felszámolt,  majd véresen megtorolt. Mindenesetre a Lovagrend régi erejét már nem nyerte vissza, és amikor  Napóleon megjelent a szigeteknél, a sziget feletti hatalmat fegyveres ellenállás nélkül átadta. A francia uralom két éve sem telt el lázadás nélkül, így a franciákat kiverő britek is könnyen hozzájutottak a szigethez.  

A város legnagyobb épülete a Szent Lukács kórház, amit a sziget közkorházának építettek az angolok 1930-37 közt. A mára korszerűtlenné vált épület kis részén működik csak kórház, jelentősebb részét másra (pl. raktárnak) használjak, illetve üresen áll. 

A városnegyed, háttérben a hosszan elnyúló vallettai agglomeráció. a Fatimai Madonna mögött még a mdinai várhegy is látszik a székesegyházzal.
 Florianaval ellentétben itt nagy építkezések zajlanak, sorra építik a lakásokat, a város lakossága egyenletesen növekszik. 

Mint említettem, a városban illetve a szomszédos Ta' Braxiaban több temető is van, ilyen a brit katonai temető. Ennek ékessége a Lady Rachel Hamilton-Gordon emlékkápolna, amelyet a gazdag és befolyásos Sir Arthur Hamilton-Gordon emelt felesége számára. A házaspár éppen Ceylonból - aminek a férj aktuálisan kormányzója volt- tartott Angilába. Az úton Lady Hamilton-Gordon megbetegedett és Máltán kényszerpihenőt tartottak, de a feleség  egyre rosszabbul lett, végül 1889-ben elhunyt.  Sir Hamilton-Gordon   megbízta a vezető angol építészt, John Loughborough Pearsont, hogy tervezzen egy emlékkápolnát felesége számára, amely 1893-ban készült el a brit katonai temetőben.