2025. május 26., hétfő

A katakombák városa: Rabat

Még soha életemben nem jártam római katakombában, ha a pécsi ókeresztény sírkamrákat nem számítjuk annak. (Pedig nyugodtan számíthatjuk.) Római látogatásaim során valahogy ezek mindig kimaradtak. Így nagy várakozással tekintettem a rabati látogatásunk elé. 

Pál apostol 17. századi monumentális szoboregyüttese Rabat főterének közelében.
Rabat elsősorban Szent Pálról szól. Kr. u. 60-ban Róma felé tartva Szt. Pál  hajótörést szenvedett, és Málta szigetéig sodródott a roncs. Az apostol csak három hónappal később tudott továbbindulni.  A rómaiak idejében Málta legfontosabb központja Melita városa volt, ami a mai Mdina és Rabat területének egy részén feküdt. Így az Apostolok Cselekedetiben 28.1-10-ig leírt történeteket később erre a városra vonatkoztatták, joggal feltételezve, hogy a "sziget első embere", a római helytartó,  ehhez a városhoz kötődött. Máltán Pál sikeres térítéseket is folytatott, úgyhogy a máltaiak  némi joggal mondhatják az első keresztény országnak magukat. Vita azon van, hogy a kereszténység az iszlám uralom (870-1091) alatt is fennmaradt-e, vagy - amire források is vannak- az arabok a keresztényeket teljesen kitelepítették. A mai máltai nyelv is jórészt arab eredetű, a földrajzi nevek pedig szinte egytől egyik azok.

Amikor a Lovagrend megkapta Máltát, a Szent Pál kultusz is felvirágzott Rabatban. Felépült a képen látható székesegyház, amely alatt az a barlang található, ahol a hagyomány szerint Szt. Pál a máltai tartózkodása alatt lakott. A barlang egyben Rabat egyik katakombájához kapcsolódik. 

A Tisztitótűzben szenvedő lélek a templom  egyik oldalkapuján. Ez a motívum a templom környéken sokhelyütt feltűnik.  

Az Apostolok oszlopa és annak sétánya a 17. századi barokk terek egy szép példája.

Jellegzetes máltai erkélyek Rabat utcáin. A Rabat szó egyébként nyilván az arabból származik, és külvárost jelent. Rabat ugyanis Mdina (lásd később) külvárosa volt. 

Tipikus máltai utca. 

A St. Cataldus templom, amelynek kriptájából nyílik Rabat második katakombája.

A templom oltárképe St. Cataldus portréjával. 

Az öt látogatható nekropoliszból mi Szt. Pál-katakombákat kerestük fel. Messze ez a legnagyobb nekropolisz az ókori Melita falai mentén, sőt Máltán és az Itálián kívüli római világban is. Itt kb. 22 különálló, kisebb-nagyobb katakomba alkotja a nekropoliszt. A legnagyobb önmagában kb. 1200 sírt tartalmaz. A 2. századtúól egészen a bizánci kor végéig (8. sz.) használták, bár római kor leáldozása után már alig temetkeztek ide. 

A nekropolisz sírjai ma nem tartalmaznak csontvázakat és mellékleleteket, ezeket eltávolították az évszázadok alatt. Az egykori temetkezési rendet a nekropolisz múzeumában tanulmányozhatjuk. 

A nekropolisz  felszínén a dús vegetáció a meghatározó. Feliratok is tájékoztatnak, hogy itt direkt nem nyírják a füvet, a zöldben amúgy is roppant szegény szigeten. Balra  egy katakomba lejárója, jobb oldalt lenn talán egy szellőző.

A legnagyobb katakomba lejárata.

Vajon miért temetkeztek a föld alá ilyen módon? Erre ugyanazok a válaszok adhatók itt is, mint a római katakombáknál.

A római katakombákkal ellentétben itt azonban nincs akkora jelentősége a korakereszténységnek. "Pogányok", keresztények és a zsidók is egyaránt, gyakorlatilag egyforma módon használhattak ezeket. Még zsidó szimbólumokból található a legtöbb, ez általában ma már alig kivehető menóra ábrázolását jelenti. 

Mivel nagyon kevés a melléklelet, ezért is kiemelkedő ez a kő, amin korabeli orvosi eszközök láthatók, így valószínűleg egy orvos sírja volt. 

A rabati katakombák legfontosabb sajátosága ez a kis kőasztal, amely köré gyűlve rituális étkezéseket, agapékat tartottak. Ez azonban nem csak a keresztények, hanem a római "pogányok" közt is elterjedt volt.

Üdítő élet a temetőben, szemben egy újabb katakomba lejárata. 


Bevallom őszintén, hogy egy idő után olyan önismétlődő jellege volt az egésznek, hogy egyszerűen telítődtünk. Az elején még a zsidó katakombákban lelkesen keresgéltük -persze mindhiába-  a beigért menórákat a sötétben a mobil lámpafényénél matatva, de aztán meguntuk azt is. Annyi minden érdekesség várt még Málta szigetén!

Egy agapé asztal egy kereszt alakú szellőzővel. Talán ez a kereszt a keresztény temetkezés jele. 

    Egy újabb katakombalejáró, háttérben a Szent Ágnes templom. E templom alatt húzódik a város második legnagyobb katakombája, ami arról híresült el, hogy itt a síroknak majdnem a fele gyermeksír volt. 

Két katakomba lejárat a huszonvalahányból. Összességében ez a nekropolisz minden várakozásomat felölmúlta. Nem gondoltam volna, hogy ilyen grandiózus lesz ez. 

Még néhány szent Rabatból: Szent Pál.

Szent József a róla elnevezett templom és kolostor oldalában.

Mária.

 

2025. május 24., szombat

Málta neolitikus emlékei: Hagar Quim és Mnajdra

Hagar Quim (ejtése: Adzsarim) ún. B templomának romjai. (Kr.e-3600 -3000 közt)
Málta számos neolitikus "templommal" rendelkezik, amelyek közül jelentőségüknél fogva az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel öt.  Mi két templomot tekintettünk meg ebből, amik olyan közel vannak egymáshoz, hogy egy belépőjeggyel nézhetők meg.

A "Máltai Vénusz" Hagar Quim egyik leghíresebb lelete. Más helyen is elkerült ilyen "Vénuszok" Máltán. A híres Willendorfitól  több mint 15 ezer év választja el, ez a fiatalabb. Máltán Kr.e. kb. 3600-Kr.e.2500 közt virágzott egy magasszintű "templomépítő" neolitikus kultúra, aminek korszaka rendkívül hirtelen ért véget. Talán egy járvány, vagy tartós aszály, vagy a kis sziget a túlszaporodó lakossága miatt omlott össze az itteni civilizáció, ki tudja?  Az biztos, hogy a következő korszak, a bronzkor leleteinek gazdagsága már nyomában sincs a templomépítőéknek., és az itt megforduló sok-sok nép nem hagyott maga után semmi világraszólót a római korig.          

Geometrikus és fúrt díszítésű kő Hagar Quim leleteiből.

A leghíresebb itteni templom a C jelű főtemplom. Ennek egyik kapuja felé tartok. Ezek a falak másfél évezreddel korábbiak mint a híres stonehenge-i  "templom". Az A jelű a legősíbb, de csak a szakemberek értékelik azt a néhány alacsony kőrakást, ami belőle megmaradt.

By Continentaleurope at English Wikipedia, CC BY-SA 4.0,Wikipedia
A C templomot Kr.e. 3500 körül kezdték el építeni és a kultúra összeomlásáig, kb. még egy évezredig  a D,G,F,E "apszisokkal" fokozatosan bővítették. 


A templomnak volt egy hatalmas kövekből álló körítőfala, ezt azonban nagyon lekoptatta az erős tengeri szél és az esők okozta erózió. Ezért is kapott az egész együttes 2009-ben védőtetőt.  

A C templom bejárata belülről. 

A C templom "hajója"

Egy "szentély" kupolájának indítása.  

Egy faragott, fúrt díszítésű "oltárkő."  A sok idézőjel azért indokolt, mert pontosan ennek a "templomnak" sem tudjuk funkcióját, csak elméletek vannak, illetve állatcsontmaradványok, cserépedény töredékek utalnak a kultikus funkcióra. 

A puha mészkőbe vájt ajtó. 

Itt az "oltárkövek" környékén került elő a Máltai Vénusz. A 17. században fedezték fel, hogy a hatalmas dzsuva és törmelékhalom valami értékeset rejthet. Első leírója , de a tudomány igényű ásatások csak nyilván csak a 19. század elei angol korszakban kezdődtek el, és a 20. század derekán zárultak. 

Egy másik "szentély". 

A körítőfal maradványai. Ezek közt volt a legnagyobb mozgatott tömegű darab, ami eredetileg 57 tonnás volt. (Stonehenge legnagyobb tömbje 50 tonnás, igaz azokat 30 km-ről vitték oda. Itt meg szinte helyben voltak a kövek.) 

Hagar Quimtól pár száz méterre, de a turisták által már nem látogatott helyen egy mészkőfennsík van. Ez a Il-Misqa, magyarul Itatóhely. Nyolc darab hatalmas szabálytalan üreget vájtak itt a kőbe, ami évezredek óta gyűjti az esővizet. Szemmel láthatóan az utóbbi időkben sok eső lehetett, a tartályok nagy része tele. A szomszédos kiskertekhez a vizet ma is innen nyerik. Mint ilyen, szinte egyedülálló emberi alkotás: talán több mint 5000 éve rendeltetésszerűen használják.  

A két legnagyobb ma már nem tartja meg a vizet. 

A lyukak közt csatornarendszer optimalizálja a vízelosztást.

Ezek talán valamiféle kultikus jelek lehettek. 

A főtemplom bejárata előtt is van egy lyuk, talán ez is víztartály lehetett. 

Szintén rejtély, hogy miért építettel Hagar Quimtől mindössze fél kilométerre egy másik templomegyüttest. A két templomot összekötő út a képen is jól látható az út menti belépőjegyet ellenőrző házikóval.

By Hamelin de Guettelet - Wikipedia
Mnajdra három templomból áll. A  legkorábbi az A jelű ez Kr.e. 3600 előtt épült. B a Felső templom, ez  Kr.e. 3600- Kr.e.3000 közt emelték. C neve Alsó-templom, ezt  Kr.e. 3000- Kr.e.2500 közt építették. 


A Felső-templom kőfala. 

Precízen megmunkált kőlapok, pontos illesztések. 

-
Hézagmentes illeszkedés minden falnál. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy milyen közel vannak egymáshoz, Hagar Quim és Mnajdra eltérő kőből épült. Ez utóbbi építéséhez jóval keményebb mészkövet használtak. 

Az A jelű templom még apróbb kövekből épült. 

Az Alsó-templom bejárata.  

Az épület ezen tengelyének fontos jelentősége volt, mert az pontosan a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején a felkelő Nap irányába állt. Hasonlóan a téli és nyári napforduló is megfigyelhető volt az épületből. 


Egy kupola indítása. 

Az Alsó-templom "oltárkövei".

Szűk ajtó lépcsővel. 

Mnajdra köveinek egy részét fúrással díszítették. Találtak egy olyan követ is, ahol az egymás alatti fúrt lyukak száma bizonyos fontos csillagászati megfigyeléseken alapuló számsoroknak felel meg. 

A neolitikus emlékeket Zurrieq felől közelítettük meg. Amíg az átszállásra vártunk, a városka főterén  is szembesülhettünk Málta műemléki töménységével.  A városka Szent Katalinról elnevezett temploma 1633-1658 közt épült, elsőrendű barokk alkotás, és a főtér  is hemzseg a régi műemléképületektől. 

By Continentaleurope at English Wikipedia, CC BY-SA 4.0, Wikipedia
A zurrieqi busz egyik megállója a híres Xarolla szélmalom közelében van. (Nekem a nagy hírtelenségben nem sikerült jó képet készítenem, ezért került ide a Wikipedia képe.) A 17-18. század során a Lovagrend vagy 100 gabonaőrlő szélmalmot építtetett a szigeten, ez 1724-ben készült el. Ma Málta egyetlen működőképes szélmalma, amit népünnepélyeken időnként ma is beindítanak. Az 1998-as felújításakor római katakombákat is találtak a lábainál, hogy következő bejegyzésemet is beharangozzam. 

A neolitikus rommező közvetlen környezete is műemlékekben gazdag. Ez a rommezőhöz legközelebbi falu, Qrendi temploma. 1620-1655 közt épült a 18. század végén kicsit átalakították. Ez a templom nálunk és Európa számos más országában nem falusi léptékű alkotás lenne, és akkor még nem említettük, hogy a kis falunak 12 db kisebb temploma, kápolnája, 3 őrtornya,  2 palotája és  1 szélmalma is van ebből a korból.  Mindez utal arra, ahogy a Lovagrend virágzásának idején milyen gazdasági és kulturális fellendülés volt a szigeten. 

A romok közvetlen közelében áll a Hamrija-torony. Ez egy a De Redint-tornyok közül. Martin De Redint a Lovagrend 58. nagymestere 1658-59-ben 13 toronnyal toldotta meg a sziget partvédelmi rendszerét, amelyből nyolc a mai napig fennmaradt.