A középkori főváros: Mdina

Mdina főkapuja.
Mdina a római kor óta Málta "fővárosa" volt. Maga a város 6 hektár területű középkori eredetű falakkal határolt. (Összehasonlításul a Budai vár kb. 40 hektár.) A várfalakat a 17. században korszerűsítették.  Kitüntetett  szerepét részint annak köszönhette, hogy egy alkalmas magaslaton fekszik, de még inkább annak, hogy itt vannak a sziget legkönnyebben elérhető víz készletei. Ma Málta legkisebb települése, alig 200-an lakják. A város a  18. század óta lényegében nem változott. Jól látható a városba áramló tömeg is, ennek jelentős része szerencsére a múzeumokban és a templomokban nem köszön vissza. 

Ma is Málta vallási központja, és az érsekség székhelye. A jelenlegi érsek (Charles Jude Scicluna) a katolikus egyházon belül komoly tekintélynek örvend, magas tisztségeket töltött be Vatikánban is, ő lett a szexuális visszaélések kivizsgálásának irányítója. Még az idei pápaválasztás esélyesei közt is felmerült a neve, mint Ferenc pápa irányvonalának támogatója. 

Amikor a lovagrend megkapta Máltát, fővárosának Birgut majd Vallettát választotta, és inkább hosszú vízvezetéket építettek innen Vallettáig.  Mdinát sem hanyagolták el, a városkapu belső oldalára francia barokk stílusban hatalmas palotát építettek, amit az építtető  nagymester neve alapján Vilhena-palota néven, ami ma a Nemzeti Természettudományi Múzeum. Az internet népe a közepesen érdekes múzeumok közé sorolja. Mindenesetre a sziget legnagyobb múzeumi lopása ehhez kapcsolódik, mert a közelmúltban innen lopták el azt az 5 millió $ értékű Holdkőzetet, amit az amerikai kormány adott ajándékba. A kőzet nem került elő. 

A 17. századi városkapu belső oldalán a bal oldalon Szt. Márk evangélista a velencei kapcsolatokra utal.  A jobb oldalon Szicíliai Szt. Ágota a közeli olasz sziget erős befolyását mutatja. Szt. Ágota jobb kezében a fogóval saját levágott mellét mutatja fel, ami mártíromságának jelképe. A fő hely Pál apostolt illette meg.  Az ábrázolás az  Apostolok Cselekedetiben 28.1-10-ben leírt történetre utal, miszerint egy tűzből kiugró mérges kígyó sem tudta halálra marni Málta megérkezése után. 

A lovagrend palotája hatalmas területen fekszik, egyik szárnyában működik ma a városháza. 

Elsőként a bencés apácák Szent Péter-kolostorát tekintettük meg, amelynek érdekes kerengője még középkori eredetű, de maga a kolostor nagy része a 17. századi átépítés nyomait viseli magán. 

A kolostor hálószobája.
Egy nappal korábban a vallettai domonkos apácák kolostorát megnézve azt gondoltam, hogy most már mindent tudok az apácák 17-18. századi életéről. Valójában a részletekre csak itt derült fény, hiszen ez a kolostor még hitelesebben és nagyobb léptékben mutatta be azt, milyen volt az apácák élete. 

A ravatalozó komor, de modernnek ható terme. Aki ide a rendbe belépett, haláláig nem hagyta el az épületet. 

Az itteni apácák egyik tevékenysége a ganutellnek nevezett, drótból, cérnából és gyöngyökből készített művirágok készítése volt, amit kétségtelenül művészi szinten űztek. Ezek mind a mai napig keresett dísztárgyak. 

Apácák oktatása. 18. századi festmény. 

Meglepően hatalmas részt foglal el a mosoda, aminek egyik alagsori termét látjuk. 

Ez a hatalmas légterű, az alagsorból nyíló terem is a mosodához tartozott. 

A hitelesség csúcspontja! Itt még megvan a 17. századi illemhely is, ami viszont már itt is vízöblítéses volt, és a mosoda vizével együtt vezették el az itteni szennyvizet.  

A mosoda kútjai. A monstre mosodára azért volt szükség, mert itt mosták a nagy létszámú mdinai érsekség és papság összes szennyesét. Magyarul, a bencés apácakolostor egyik fő funkciója az érsekség és a papság "közüzemi" kiszolgálása volt. A kolostorban nem csak mostak, de nagy konyha is volt, mellette szövöde, varroda, de még cipészet is. A  ganutellek készítése, a gyógynövény párlatok és tinktúrák készítése csak kiegészítő tevékenység volt. 

A dobozok. Ekkora volt egy apáca személyes élettere. Ezekben a kis dobozokban őrizhették személyes tárgyaikat, a legtöbbet kisgyermek korukból, 6-10 éves korból. Az apácának lenni azonban akkoriban nem feltétlenül jelentett sorcsapást, hiszen az érdekházaságokra épülő világban a családon belül egy asszony helyzete is lehetett borzasztóan lesújtó, és sok esetben menekülés volt egy nő számára a kolostori lét. 

A kolostor saját kápolnájának előtere. 

A kolostor kápolnája. 

Az alagsori elkülönítő szoba. Ide általában fegyelmi problémák miatt kerültek a nővérek vagy a növendékek.  Másfelöl viszont Galilei klarisszának beadott leányának apjához írt leveleiből tudom, hogy egy különálló szoba milyen álom volt egyes apácának a 17.században.  Galilei lánya apjának írt egyik levelében azért könyörög, hogy adjon annyi pénzt, hogy egy ilyen cellát megválthasson magának. 

Kilátás a kolostorkerte. A kolostor olyan nagy, hogy két belső kertje is van. A turisták csak az egyikre vethetnek pillantást. 

A kertben termelt gyógynövényekből párlatokat, tinktúrákat  is készítettek.

A 17-18. században a szigeten még jelentős gyapotültetvények voltak, és az itt készített kiváló minőségű pamuttermékek keresett luxuscikkek voltak.

A kolostor Szent Péter templomának bejárata a főutcán. A templom zárva. A kolostor ma is működik, de legnagyobb része múzeum. 

Torre dello Standardo a főkapu közelében lényegében ugyanolyan 17. századi torony áll, mint amilyent  a tengerparton sokfelé látunk. Funkciója is ugyanaz volt, egy tagja sziget egészét behálózó kommunikációs hálózatnak, ahonnét fény- és zászlójelekkel mentek a legfontosabb információk. 

A főutca részlete, az utca végén a levéltár barokk palotája, amit ugyanaz a francia mester tervezett, mint a Vilhena palotát, és Mdina meghatározó 18. századi épületeit, a városkapukat is beleértve. 

A Karmelita-templom tornyának látványa uralja a szűk főutca képét. 

A város főtere a Szt. Pál főszékesegyházzal. A gótikus katedrális az 1693-as földrengésben - a város sok középkori emlékével egyetemben- összedőlt. Ezt követően emelték a mai barokk templomot, ahová még visszatérünk. Érdemes egy pillantást vetni a tér jobb szélén álló Gourgion-házra is, ami az angol korszak szép neogót épülete, és ma olyan jellegű magán házmúzeum, amilyenre több példát látunk a szigeten: A turizmus fellendülésével az örökösök egyszerűen csak megnyitották a gazdag  nagypapa házát a nagyközönség előtt. 

A földrengés három nagy szicíliai normann  gótikus stílusú palotát is megkímélt.  A képen a Palazzo Santa Sofia, a város legrégibb fennmaradt épülete. Földszintéjek egyik ablakpárkányán az 1233-as építési évszám olvasható.

Az emeleti ablakok már neogótikus kiegészítések. 

A városnéző lovaskocsi a Santa Sofia sikátor előtt andalog el . 

Az általunk felkeresett házmúzeum a Palazzo Falsonban van. Ennek udvarát látjuk. A ház a 15. század végi állapotában maradt meg alapvetően, bár az évszázadok alatt építgettek hozzá még ezt-azt.  

A földszinti konyha és más alagsori termek még a 13. századból valók. 

Itt kapott helyet a fegyvergyűjtemény is. A Falson-palota névadója a 15-16. szaázad fordulóján élt gazdag máltai kereskedőcsalád volt. Az épületet a svéd Olof Frederick Gollcher vásárolta meg, aki a Máltán sikeres vállalkozásokba kezdett. Olof és fia Prior, komoly magángyűjtő is volt, lényegében az ő gyűjteményüket őrzi ma a múzeumház. 

A konyha 17. századi azulejokkal. 

Kilátás a konyhaablakból. 

A múzeum egyik legritkább darabja ez az óra. Az óra érdekessége, hogy a jakobinus diktatúra alatt bevezetett, kérészéletű decimális időmérésnek megfelelő a 10 órát és a 100 percet mutatja. A híres francia órásmester,  Robert Robin készítette, és ma mindössze három ilyent ismerünk. 

A falakon számos festmény, köztük állítólag Murillo és Poussin műve is fellelhető.

Az ebédlő, a kandallón az 1532-es évszám eredeti. 

A könyvtár számos ősnyomtatvánnyal büszkélkedik. 

A kápolna. 

A hálószoba. 

Perzsaszőnyegből is egész gyűjtemény. 

Gollcher tüdős merülésekkel folytatott vízalatti régészkedéssel számos érdekes tárgyat hozott fel Málta parti vizeiből,  a föníciai mécsestől a görög szobortöredékekig.  

A ház tetején lévő kávézóból jó kilátás van a katedrálisra...

...de még a  Valletta környéki agglomerációra is. 

A palota hátsó szárnya 19. századi kiegészítésekkel, galambdúccal. 

Mdina főutcája a Karmelhegyi Madonna szobrával. 

Utolsó pillantás a palota gótikus homlokzatára. 

A Karmelita-templom tipikus máltai barokk épület, ami még a nagy mdinai földrengés előtt (1693) épült. A máltaiak történelmében fontos szerepet játszott, mert innen indult el a Napóleon ellenes ellenállási mozgalom azzal, hogy a templom kincseit fosztogató francia katonákra kívülről rázárták az ajtót, majd őket a város teljes francia helyőrségével egyetemben  felkoncolták. 

A templom melletti sikátor. 

A Szt. Pál székesegyház kupolája. A földrengésben összedőlt középkori katedrális helyén hamar felhúzták az impozáns katedrálist, aminek azonban belső díszítése csak a 20. században fejeződött be, végig egységes stílusban. 

Rám a legnagyobb hatást a több száz, színes márványból elkészített sírfedőlap gyakorolta.

Mindegyik remekmű. 

Ilyen gyönyörű munkákkal, vagy még szebbekkel büszkélkedhet a vallettai Szt. János templom is. 

A középkori székesegyházból maradt fenn ez a távoli ír tölgyekből kifaragott sekrestyeajtó. A szigeten már a középkorban nem volt semmi fa, az építkezésekhez, a hajóépítéshez, de még a tűzifát is Szicíliából vagy még távolabbról kellett hozni. 

A középkori harang. 

A székesegyház múzeuma talán a sziget leggazdagabb művészeti gyűjteménye a 14-18. századi anyagát tekintve. Még  azulejokból is van kis gyűjteménye. 

A lépcsőház. Az épület a székesegyház mellett egykor  a jezsuita kollégium volt. 

Az egykori jezsuita kollégium kápolnája. 

Gazdag 17-18. századi képgyűjtemény. 

Mária elszenderedése 13-14. századi képen.
  A múzeumban sok szép középkori képet is látunk, amik felidézi a középkori székesegyház gazdagságát. A 12-15. század közt a szicíliai normann gótika hatása volt a legerősebb. 
Máltának - a mai Magyarországhoz hasonlóan - nagyrészt eltűnt a középkora. Míg nálunk ezt a török hódoltság okozta, és egy alapvetően egy leépülési folyamat eredménye volt, addig itt ez nagyrészt egy békés építkezés révén ment végbe: Az 1530-ban megtelepedett Lovagrend olyan erőteljes kulturális invázióba kezdett, hogy a középkori emlékek nagyon nagy részét egyszerűen grandiózusabb formában manierista majd barokk stílusban átépítették. 

Az előző kép alján további érdekesség: Mária ravatala alatt egy zsidót ismerhetünk fel a ruhájára varrott piros körről és hosszú sapkájáról. Egy angyal a karddal éppen levágja kézfejét. Némi fantáziával valamiféle magyarázatot is kereshetünk a jelenetre, amit nehéz elképzelni antiszemita jelentéstartalom nélkül. Mdina városában a középkor során sok zsidó kereskedő élt. A város lakosságának harmada zsidó volt, akik a középkorban szokásos megkötésekkel élhették életüket. A 15. század során aragóniai uralom alá került a sziget és az egységes Spanyolország 1492-es létrejötte után  itt is elindulta a spanyol inkvizíció, úgyhogy mire a lovagrend  1530-ban átvette itt a hatalmat, zsidó már nem élt a szigeten. Uralmuk idején szóba se jöhetett, hogy zsidók letelepedjenek. Erre csak Napóleon rövid uralma alatt és után kerülhetett sor.

Egy 15. századi graduálé a székesegyházból. 

Szerencsés módon a székesegyház középkori Szt.Pál főoltára is fennmaradt. 

Ennek két szép részletét mutatom be: Saul megkersztelkedése. 

Szent Pál prédikál.

Jézus Péter és Pál apostollal.
Spanyol közvetítéssel elérkezett a reneszánsz is. 

A székesegyház múzeumának ez a máltai reneszánsz nem volt elég. Gondolták, kell a múzeumnak egy húzónév is, akit Dürerben meg is találtak. Egy nagy teremnyi grafika képviseli a nagy mester művészetét. Nem tudom, miként tett szert a mdinai székesegyház vagy az érsekség erre gyűjteményre. Sokat mond, hogy a plakát alján kis betűkkel köszönetet mondanak a máltai német nagykövetségnek.   Természetesen Dürernek semmilyen köze nem volt Máltához. Dürer maga is nagy mennyiségben ontotta ezeket a grafikákat, amiket főként felesége árult a nürnbergi piacon. Egyes grafikákból ma is tucatjával ismerünk fennmaradt darabokat. Ezek a sokszorosított grafikák a műkereskedelemben ma is rendszeresen felbukkannak 6-100 millió Ft-nak megfelelő áron, a nyomat fennmaradt számának, művészi értékének és minőségének függvényében.

Kilátás a belső udvarra.

A szűk sikátorban feltűnik egy újabb gótikus palota.  

Az egyik leghangulatosabb tér a Piazza Mesqiuta. 

Két szép kopogtatóval zárjuk mdiani összeállításukat: 1. 

2.

A várost a Görög-kapun keresztül hagyjuk el.